„Az általam használt ironikus hangvétel sokszor megkívánja a groteszk formákat”
Interjú Bertóthy Ágnes grafikussal
Bertóthy Ágnes tervezőgrafikus/illusztrátor minden munkájával arra törekszik, hogy a nézőket gondolkodásra késztesse, ezért nem is olyan meglepő, hogy alkotásai rendszerent kritikus hangvételt ütnek meg. A miértekről Ági mesélt nekünk.
Mesélnél egy kicsit magadról? Hogyan kerültél kapcsolatba a tervezőgrafikával/illusztrációval? Milyen tanulmányokat folytattál? Tanulsz még vagy már dolgozol? Esetleg mindkettő?
Magával a rajzolással általános iskolában kerültem először komolyabb kapcsolatba. Ekkor kezdtem rajzi előkészítőre járni Máté József festőművészhez. Egy ideig művészeti gimnáziumba is készültem, aztán valahogy mégis kikerült a képből ez a vonal és egy nyelvi szakra mentem, az előkészítőre viszont ezután is jártam. Gimnázium után viszont már nem volt kérdés, hogy művészeti szakra jelentkezek. Debrecenben erre kevés lehetőség adódott, így kerültem a Budai Rajziskolába, ahol a kétéves képzés után még egy évig maradtam Pálfi György tervezőgrafika kurzusán. Tulajdonképpen ő szerettette meg velem a szakmát végérvényesen, legfőképpen az illusztrálást. Ekkor döntöttem el, hogy mindenképpen gyerekkönyv-illusztrátor leszek, azonban úgy gondoltam, hogy ezt a tervet legalább egy diploma erejéig szüneteltetem. Ezután kerültem Egerbe, Szigeti Gábor Csongorhoz az Eszterházy Károly Főiskolára, ahol jelenleg is tanulok elektronikus ábrázolás szakon. A nappali tagozat mellett teljes állásban nincs időm dolgozni, így szabadúszóként, főleg külföldi megrendelésekből keresem meg a mellékest.
Miért pont Meggyes?
Egy iskolai feladat keretében saját márkát kellett létrehozni. Már a kezdetektől egy olyan márkában gondolkodtam, amit esetleg később is tudok használni, így az illusztrációt jelöltem meg a fő profilomnak. Ehhez egy olyan névre volt szükségem, ami közel áll a munkáim stílusához. A „meggyes” becenevet még gimnáziumban kaptam a legjobb barátnőmtől az évek során a kávéautomatából vásárolt tetemes mennyiségű meggyszörp után. Úgy gondoltam, ha esetleg a későbbiekben a célközönségem nagy része tíz éven alattiakból fog állni, ez a márkanév tökéletes lesz arra, hogy kapcsolatot teremtsen közöttünk.
Hogyan jellemeznéd a stílusod?
Alapvetően két csoportra oszlanak a munkáim: tervezőgrafikára és illusztrációra. Az illusztrációkban inkább a kissé naiv látványvilág áll hozzám közelebb, amit a komolyabb témaválasztás ellensúlyoz. A tervezőgrafikában a minimál vonalat kedvelem, szeretem az egyszerű, letisztult formákat; színvilágában a fekete vagy a szürke árnyalatait használom általában egy másik színnel kombinálva, ami viszont legtöbbször elég erőteljes. Amikor a téma engedi szeretek a munkákba illusztrációkat építeni, de általában az elegáns, visszafogott megjelenést kedvelem. Ha van időm saját ötleteket megvalósítani, akkor legtöbbször csomagolást tervezek, ugyanis ebben formailag és grafikailag is rengeteg lehetőség rejlik. Ilyenkor szeretek különleges, kissé szokatlan formai megoldásokat alkalmazni, az anyagokkal kísérletezni. Ezenkívül a csomagolástervezés lehetőséget ad nagyobb mennyiség tervezésére, termékcsaládban/sorozatban való gondolkodásra is, ami azért jó, mert szeretek összetett dolgokban, rendszerekben gondolkozni.
Papíron vagy számítógépen tervezel inkább?
Nálam minden ötlet papírról indul. Sokkal szabadabbnak érzem így a vázlatolást, mint digitálisan, pedig már rajzpaddal is próbálkoztam, hátha lerövidíthetem a tervezési folyamatot, de egyszerűen nem tudok rá átállni. Ha illusztrációról van szó, nagyon lassú és körülményes tudok lenni. Ez egyrészt abból is fakad, hogy igyekszem mindig összetett mondanivalójú, többrétű munkákat létrehozni, másrészt sokkal közelebb érzem magamhoz a munkákat, ha a munkafolyamat első szakasza papíron történik. A rajzpaddal készült vázlatokat sokszor érzem egy kicsit lelketlennek, ezzel szemben a manuálisak élettel telibbek, és sokkal inkább kötődöm hozzájuk. Ezért lett a „meggyes” néven futó (egyelőre) fiktív márkám szlogenje is a “Think manual”.
Első ránézésre úgy tűnik, mintha a barna és a zöld szín domináns helyet foglalna el a munkáidban. Ez a feltételezés mennyire állja meg a helyét?
Szeretem a természetes színeket. Az illusztrációknál szívesebben használom ezeket, ilyenkor inkább a pasztelltónusokat részesítem előnyben, nem szeretek túl sok rikító színnel dolgozni. A tervezőgrafikai munkáknál viszont inkább a neon/rikító színeket használom a fekete-fehér + egy szín mintát követve. Egyébként nincsenek konkrét színek, amelyeket előnyben részesítenék, igyekszem mindig mást használni.
A Behance-profilod arról árulkodik, hogy elég széles skálán mozogsz, ami a tervezést illeti. Van konkrét elképzelésed arról, hogy melyik irányban szeretnél inkább tevékenykedni: tervezőgrafika, illusztráció, betűtervezés vagy esetleg könyvkészítés?
Szeretem kipróbálni magam mindenben. Eredetileg gyerekkönyv-illusztrátornak készültem, azóta viszont a tervezőgrafika is legalább annyira az életem részévé vált, mint az illusztrálás. Igyekszem minél több dologba belekóstolni, mert egyelőre még nem tudom, hogy pontosan mivel is szeretnék foglalkozni. Az illusztrálás mindig kiemelt helyen fog szerepelni a céljaim között, viszont nem tartom azt sem valószínűtlennek, hogy több dologgal fogok foglalkozni egyszerre. Nem vagyok az az ember, aki le tud ragadni egy dolognál, sőt, nem is szeretnék. Időnként szükségem van arra, hogy egy-egy vonalat pihentessek, így kevesebb rá az esély, hogy besülnek a munkák. A betűtervezéssel még csak nemrég kerültem kapcsolatba, de nagyon élveztem, és szeretnék ezután mélyebben elmerülni ebben a vonalban is. Persze egy-egy irány elsajátítása rengeteg ráfordított energiát igényel, úgyhogy egyelőre a kísérletezgetés mellett az energiámat és a tűrőképességemet is próbálgatom, ugyanis sokszor az okozza a legnagyobb gondot, hogy nem tudom bemérni, hogy mennyi az elég.
Két betűtípust terveztél eddig, mindegyiket egy-egy iskolai projektként. Megvásárolhatóak lesznek valamikor esetleg?
A Trust betűtípus teljesen fiktív, nem működik a gyakorlatban, de nem is igazán ezzel a céllal készült. Ezenkívül készült még három fontom, ebből a Finity az, amely mindenki számára elérhető, a másik kettőn még végzem az utolsó simításokat. A Finity már a kezdetektől fogva ingyenes betűtípusnak készült, hiszen ez volt az első találkozásom a valódi betűtervezéssel és nem tartottam volna etikusnak pénzt kérni érte. Továbbá a pályámnak ebben a szakaszában sokkal többre tartom azt, ha fel tudom hívni magamra a figyelmet a munkámmal. Az ingyenes dolgok egyébként is sokkal nagyobb reklámértékkel bírnak, és itt ez volt az elsődleges cél.
Merő kíváncsiságból kérdezem csupán, hogy a Trust betűtípusra milyen visszajelzéseket kaptál, ugyanis nem feltétlenül tekinthető egy átlagos reakciónak a körülöttünk lévő világra.
Betűtípusként nem tartom annyira működőképesnek. Egy iskolai feladatból indult, amikor is a minket körülvevő dolgokból kellett valamilyen betűtípust alkotni. Mivel általában mindenbe szeretnék valamiféle társadalomkritikát csempészni, úgy döntöttem, hogy egy kissé megcsavarom a feladatot. A Trust az emberi kapcsolatokból való kiábrándultságomat fejezi ki. Azt, hogy manapság a szavak úgymond „szart sem érnek”, így az emberek egymásba vetett bizalma alapvetően megrendült. Ezért kapta a „bizalom” nevet is. Ezzel is a projekt üzenetére akartam ráerősíteni.
A modern elidegenedést egyébként is nagy problémának tartom, ezzel szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire rossz irányba tartunk, ha az őszinteség már egy ritka dolognak számít az emberek között. Ebben a kontextusban viszont teljesen pozitív visszajelzéseket kapott. Egyébként a végeredménynél már csak a kivitelezése okoz nagyobb megbotránkozást, amikor kiderül, hogy ez is egy manuálisan készült munka…
Az illusztrációidat kicsit groteszknek találom, de gondolom, erősen szubjektív, hogy ki milyennek véli őket; nekem elsőre pl. a Delicatessen cimű 1991-es francia film ugrott be róluk. Tudatos tervezés előzte/előzi meg a karakterek létrejöttét?
A groteszk stílus erősen Pálfi Gyuri hatása. Amikor hozzá kerültem, akkor kezdtem el máshogy látni a „szépet”. Számomra a hagyományos értelembe vett szépségnél sokkal érdekesebb a csúnyaság. Grafikailag is sokkal izgalmasabbnak tartom azokat a karaktereket, amik eltérnek a hagyományos stílustól. Sokkal több lehetőség van ebben a stílusban, amíg a munkáim társadalomkritika témakörében forognak, ugyanis egy illusztráció először vizuálisan fogja meg a nézőt, majd csak ezután képes átadni az üzenetét. Egy jó illusztrációban a külső és a tartalom is együtt kell hogy működjön, így az általam használt ironikus hangvétel sokszor megkívánja a groteszk formákat. Továbbá jobban ki tudom fejezni magam egy olyan stílusban, amellyel szemben nem elvárás az, hogy a klasszikus értelemben legyen szép. Egy ilyen „csúnya” karakter már alapjába véve kivált egy erőteljes érzést az emberből, csak meg kell találni azt, hogy hogyan lehet ezt befolyásolni és a saját hasznunkra fordítani. Így sokkal könnyebb egy ilyen alappal dolgozni, mint egy olyan stílusban, ami nem ragadja meg annyira az embereket.
Egyébként változatosabb is ilyen figurákkal dolgozni, a rengeteg lehetőség/variációnak köszönhetően kevesebb rá az esély, hogy kiszámíthatóvá válnak a munkáim, amitől nemcsak a befogadók számára, hanem számomra is unalmassá válna, és előbb-utóbb kiüresedne ez a szakma.
Kérlek, avass be minket a We don’t need no education című projekt létrejöttének hátterébe.
Ez a munka egy személyes élményből táplálkozik, ugyanis egy-egy vizsgaidőszak alatti otthoni látogatásomkor mindig szembesülnöm kell azzal, hogy mennyire eltérő az oktatás módja a különböző szakterületeken. Ilyenkor általában az történik, hogy amíg az öcsém éjjel-nappal magolja az orvosin a könyveket, addig nekem a sokszor szintén éjjel-nappali munka közel nem okoz akkora megterhelést, mivel nálam a „munka” nem jelent egyet a kényszerrel.
Ilyenkor válik el kontrasztosan, hogy mennyivel szabadabb és élvezhetőbb az a fajta oktatás, amiben egy művészeti pályán levő fiatal részesül. Nyilván nem magát az oktatást tartom feleslegesnek, hanem annak a módját helytelennek. Sok helyen nem törekednek arra, hogy megszerettessék a diákokkal azt a szakmát, amiben a hátralévő életüket töltik, ehelyett a munka (és ezzel együtt a tanulás) mint szükséges rossz rögzül az emberekben, így egész életüket kényszerek között töltik.
Ez az illusztráció így az öcsémnek készült, hogy emlékeztesse rá, hogy mitől is lesz igazán jó szakember.
Többször elhangzott már a társadalomkritika kifejezés. Ezért most azt kérdezném, miért és mennyire érzed fontosnak, hogy társadalmi kérdésekre (pl. előítéletekre, sztereotípiákra stb.) reflektálj.
Általában nálam innen indul az alkotói folyamat. Gyakrabban fordul elő, hogy egy problémát bontok ki illusztráció formájában, mint az, hogy maga az alkotás élménye miatt rajzoljak. Számomra ez egy sajátos nyelvezetté alakult az évek során, így tudom magam a legkönnyebben kifejezni. Otthon gyakori téma volt a politika, az ilyen vitákat mindig is utáltam gyerekként. Ehelyett végtelen számú kampányposzter végezte a kezeim között, bár akkor még csak bajuszt, meg szemüveget kaptak a politikusok, de már akkor kiderült, hogy ehhez jobban értek, mint a szópárbajokhoz.
Azóta is jellemző, hogy sokkal jobban ki tudom fejezni a véleményemet rajz formájában, bármilyen témáról legyen szó. Számomra sokkal több lehetőséget ad a bújtatott kritikára, a poénokra és az iróniára ez a műfaj. Ez az egyik oka annak, hogy mindig igyekszem mögöttes tartalommal feltölteni mindent.
A másik oka, hogy sokkal jobban szeretem az olyan munkákat — akár alkotóként, akár befogadóként –, amik nemcsak vizuálisan fogják meg az embert, de alkalmat adnak/kényszerítenek a gondolkodásra, felismerésre késztetnek, illetve állásfoglalásra bátorítanak. Ezért szeretem az illusztráció műfaját, mert nagyon egyszerűen lehet a problémákra reagálni, továbbá érdekesnek tartom azt a folyamatot, ahogy egy egyszerű jelenet elindít egy bonyolult folyamatot a nézőben. A társadalomkiritka az egyik kedvenc témám, hiszen szinte kimeríthetetlen, és az emberek mindig közel érzik magukhoz ezeket a munkákat, hiszen mindannyian szembesülünk ezekkel a problémákkal a hétköznapokban.
Jelenleg min dolgozol?
Jelenleg a vizsgákra való készülés tölti ki a napjaimat, a fennmaradó szabadidőben pedig igyekszem minél több pályázaton részt venni. Az iskolai feladatok mellett ebben a félévben kissé hanyagoltam az illusztrálást, így most inkább ilyen típusú pályázatokra dolgozok. Ezenkívül pedig rengeteget rajzolok a vázlatfüzetembe, akármerre járok, otthon, a városban vagy akár utazás közben, mivel a vázlatfüzetek mindig is az első számú inspirációforrást jelentették nekem. Rengeteg érdekes szituáció, tárgy vagy kibontásra váró probléma gyűlik össze ezekben, amikhez akármikor hozzányúlhatok és továbbgondolhatok.
Kiállításon találkozhatunk veled valamikor?
Most nyílt meg egy kiállításunk a Jurányi Inkubátorház Krétagalériájában, ahol a legutóbbi írországi tanulmányút során szerzett benyomásainkat lehet látni krétarajzok formájában egészen augusztus 21-ig. Ezenkívül éppen most ért véget a 2013-as Arc kiállítás körútja, ahol szintén képviseltettem magam. A nyár szakmai szempontból mindig lazább.
Mik a terveid?
A diploma után mindenképpen szeretnék visszatérni Pestre, de ezenkívül semmi konkrét tervem nincsen. Általános tapasztalat, hogy az előre megtervezett dolgokat nálam mindig keresztbe húzza valami. Egyelőre igyekszem magamból kihozni a maximumot, felépíteni egy erős szakmai alapot és egy jó portfóliót.
