„Fontosabb, hogy a hangulat vagy egy érzés jöjjön át”
Interjú Simonyi Eni grafikussal
Simonyi Eni sok mindennel foglalkozik, de az illusztráció az, amelyben a legerősebbnek érzi magát. Szerinte a jó illusztrátoroknak egyfajta örökös elégedetlenség birtokosainak kell lenniük. Enit munkáról, zenéről és tervekről kérdeztem.
A 2014-es online portfóliódban bemutatsz többek között logókat, arculatterveket és illusztrációkat, a Behance-oldaladon viszont inkább az utóbbi kategória dominál. Miért?
Ez leginkább annak tudható be, hogy úgy éreztem, a Behance-en jobban értékelik az illusztrációkat, így a többi cuccomat szépen lassan töröltem onnan, mert egy nemzetközi platformon, mint amilyen a Behance is, nyilván olyan dolgokkal szeretnék jelen lenni, amiben a legerősebbnek érzem magam, de fontosnak tartottam, hogy az egyéb melók is felkerüljenek valahová. Bár hozzá kell tennem, hogy elég keveset foglalkozom ezek frissítésével.
Mikor döntötted el egyébként, hogy — főként — illusztrálással szeretnél foglalkozni?
Ez adta magát. Hamar kiderült, hogy bár a tervezőgrafika is érdekel, inkább az illusztráció az, amiben talán olyat tudok alkotni, amit más nem. Egy logónál például más a helyzet, ott sokkal kevesebb személyes dolgot lehet belevinni, ott minden jelentéssel bír, és teljesen másfajta gondolkodást igényel. Egy illusztrációba simán belekerülhetnek látszólag oda nem illő elemek és kisebb hibák vagy maradhat akár vázlatosabb is. Ott fontosabb, hogy a hangulat vagy egy érzés jöjjön át, legalábbis számomra a benyomáskeltés a lényege az egésznek.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat? Kik hatottak rád?
Most az jutott eszembe, hogy „kapkodó esztétizálás”, mivel a munkamódszerem körülbelül úgy szokott kinézni, hogy a határidő előtti éjjel pánikszerű állapotban látok hozzá a tényleges munkához. Egészen addig várom, hogy jöjjön az ihlet, valami világmegváltóan zseniális ötlet, ami persze nyilván nem érkezik meg, ezért aztán megcsinálom azt, ami már először is eszembe jutott. Ezenkívül hajlamos vagyok túlbonyolítani vagy épp túl sokat agyalni egy-egy részleten, ezt a problémát viszont pont az orvosolja, hogy erre nem marad időm, ha az utolsó (utáni) pillanatban készítem el a munkát. Egy kicsit mindig belehalok ilyenkor.
Biztos nagyon sokan hatnak rám, most akár felsorolhatnám az összes általam követett embert a Behance-en, illetve még száz másikat, aki tetszik, de az aktuális kedvenceim mostanság Kevin Dart és Matthew Lyons. Előbbi például a Powerpuff Girls tavalyi kisfilmjének a háttereit csinálta, amit nyálcsorgatva néztem meg — sokszor.
Milyen fázisokból áll a tervezési folyamat? Milyen eszközöket használsz?
Az utóbbi munkáimnál eléggé szabad kezet kaptam a stílust illetően, és itt is mint általában úgy kezdek hozzá, hogy inspiráció gyanánt mindenféle szép dolgokat keresek a neten. Nem feltétlenül a témában, hanem főleg a technika, a részletek és a színek a fontosak. Ha nagyjából összeállt a fejemben, hogy mit akarok, akkor főzök egy kávét, majd előkapom a méltatlanul elhanyagolt vázlatfüzetemet és vázlatokat készítek. Azonban ezeket csak kiindulási alapnak használom, nem rajzolom át egy az egyben, mert akkor kicsit izzadságszagúnak tűnne az egész. Azt vettem észre, hogy sokkal frissebb dolgok születnek akkor, amikor például az idő szűkössége miatt bármiféle vázlat nélkül látok hozzá, „lesz, ami lesz” alapon. Ez nyilván sok béna verziót is eredményez, de néha kisül belőle valami olyan, amire nem is számítottam, és ami jobb is, mint amilyet akartam. Ennek aztán nagyon megörülök, és innentől általában simán megy a többi is.
A vektoros dolgokat kivéve főleg Wacom táblával dolgozom, Photoshopban egész jó kis ecseteket raktam már össze, amelyekkel fincsi kopott felületeket és a manuális technikákhoz hasonló dolgokat tudok csinálni. Mostanában sokszor használok zajokat, amit nem mindenki szeret, mert nyomtatásban nem igazán szépek, de én valamiért megkedveltem őket.
Milyen zenét hallgatsz tervezés közben, ha hallgatsz?
Persze, mindig hallgatok! Inkább a nyugisabb, meditatívabb zenék inspirálnak munka közben, előtte viszont simán mehet valami pörgősebb, de csak a ráhangolódási fázisban, utána kell valami jó, de nem túlzottan jó zene, mert különben nem tudok egy helyben ülni és alkotni! Ha kategóriákat kell említenem, akkor a soulfunk-brass-lounge-electric-disco-jazz-rock-psychedelic vonal az, amit úgy igazán szeretek.
Milyen filozófia mentén dolgozol?
Nincsen filozófiám.
A munkáid közül nehéz kiválasztani akár egyet is, mert mindegyik igazán remek, mégis engem a Cubes és a Card projektek fogtak meg a legjobban. Mesélnél róluk kicsit?
A Cubes egy videó, amiben építőkockákkal mesélünk el egy sztorit a rendszerben való gondolkodásról. Az ötlet nem az enyém, a BEE Environmental Communication csapatával közösen hoztuk létre, én csak a vizuális világért feleltem. Nem volt egyszerű, mert elég sok képet kellett hozzá készítenem, ráadásul itt a komponálásnak is nagy szerep jutott, a kockáknak külön-külön is „értelmes” képet kellett adniuk, de egyben is működniük kellett, ami főleg a csoportképnél okozott némi fejtörést. Stílusban itt is szabad kezet kaptam, így most épp ez a kedvenc melóm eddig.
A Playing Card nevű projektem kicsit korábbi, ezt még egy egyetemi feladatra készítettem, ahol csak annyi instrukciót kaptunk, hogy kártya és „green city”, de ebből elhagytam a cityt, aminek eredményeként született meg ez a franciakártya-pakli. Mindennek csak a körvonala látszik, ami picit megnehezíti a jelek felismerését, de teszteltük, és némi odafigyeléssel lehet vele játszani. Ez azonban még nem a végleges verzió, mert a 12 alak helyett jelenleg még csak három szerepel rajta, illetve a nyomtatás és a kivitelezés is nagyon amatőr, ezért mindig meglepődök, amikor valaki ír, hogy hol tudná megvenni.
Mivel már elég sokan jelezték, hogy szeretnének egy-egy példányt, ezért azt tervezem, hogy körülbelül 50 darabot nyomtatok belőle. Persze, majd ha lesz időm befejezni, ami ki tudja, mikor lesz, tekintve, hogy momentán egy startup cégnél dolgozom UI tervezőként, és még nem sikerült teljes mértékben alkalmazkodnom a kötött munkaidős meló kihívásaihoz. Így az ilyen egyéni projektek kissé háttérbe szorultak most, de terveim szerint még az idén elkészül a továbbfejlesztett verzió.
Mit tekintesz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam.
Melyek azok a tulajdonságok szerinted, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valakiből egy igazán jó és sikeres illusztrátor váljék?
Hm… Lehet, hogy nem én vagyok a legkompetensebb ebben a kérdésben a fentebb említett munkamorálomat illetően, mert a határidők betartása, mint mindenhol, itt is nagyon fontos. Ezenkívül szerintem kell egyfajta örökös elégedetlenség, mármint én gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy már elkészült egy verzió, de nem tetszik és nem is vagyok megelégedve vele. Ilyenkor nem is igazán szeretem megmutatni senkinek, inkább újrakezdem, nem alszom egész éjjel, de megcsinálom olyanra, amivel — nagyjából — én is elégedett vagyok. De mindig tudnék csiszolni rajta valamit, és ez akkor is igaz, ha tudom, hogy a megrendelőnek már úgy is megfelelne.
Ja, és nyilván csak az foglalkozzon ilyesmivel, aki élvezi, de ez gondolom alap. Én minden szenvedés, gyötrődés ellenére imádom ezt csinálni, viszont ha ugyanezt a kérdést akkor teszed fel, amikor épp annál a fázisnál tartok, amikor semmi nem jut az eszembe és már a kész verziót kellene leadnom, akkor elképzelhető, hogy más választ adnék! Sokáig tartott, mire rájöttem, hogy én így működöm, és ez nem feltétlenül tragikus.
Sikeresség alatt nem tudom, mit értesz, de itthon nem lehet ezzel sok pénzt kaszálni, legalábbis engem eddig elkerültek az igazán zsíros megrendelések, valamint az a tapasztalatom, hogy a kisebb projekteknél nagyobb mozgásteret hagynak az embernek, és ez nálam nagyobb prioritást élvez, mint a pénz. Persze az se rossz.
Jelenleg min dolgozol?
Nemrég kezdtem dolgozni egy startup cégnél, egyrészt mert a fix fizetés elég sokat számít, másrészt kicsit unalmassá vált, hogy egész nap egyedül ültem otthon, a gépem előtt. Nem ért elég inger, kezdtem belefásulni, és arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan tudok csapatban dolgozni, adott esetben koordinálni embereket vagy épp mennyire tudok kompromisszumokat kötni annak érdekében, hogy létrejöjjön valami jó dolog.
Szóval kellett egy kis levegőváltozás, és amikor jött ez a lehetőség, gondoltam, miért ne? Bár ez most egy teljesen más kategória. Egy interaktív digitális könyvkészítő applikációt készítünk, amiben a szerkesztőfelület megjelenése, az egész arculat, illetve a template-ek gyártása az én reszortom. Ez most épp nagyon élvezem, de hosszú távon szeretnék visszatérni a szabadúszó melókhoz, de akár már egy kötetlenebb munkaidővel is boldogabb lennék, ugyanis nem vagyok az a korán kelő típus.
Kiállításon találkozhatunk-e veled a jövőben?
Kiállításon ugyan nem, de október 18-án lesz egy jótékonysági aukció a Gólya presszóban a Futrinka Egyesület javára, ahol az én képemre is lehet licitálni többek között. Aki szereti a kutyákat és az aranyos képeket a szobája falán, annak ajánlott a részvétel.
Mik a terveid?
Szeretnék egy kicsit az animáció irányába elmozdulni, azon belül főleg a concept art érdekel, azt szívesen csinálnám. Volt is nemrég egy hasonló munkám, ami még sajnos nem publikus, annyit róla, hogy egy számítógépes játék háttereit készítettem, bár kicsit más stílusban kellett dolgoznom, mint eddig, ezért nem érzem annyira a sajátomnak. Remélem, hamarosan az is felkerülhet valamelyik oldalamra.
Originally published at //hypeandhyper.com/fontosabb-hogy-egy-hangulat-vagy-egy-erzes-jojjon-at/.
