„Igyekszem minden munkámmal a korábbiakon túllépni és folyamatosan fejlődni”
Interjú Nádi Boglárka grafikussal
A tervezőgrafikusként és illusztrátorként tevékenykedő Nádi Boglárka a Nyugat-magyarországi Egyetemen folytatja tanulmányait tervezőgrafika mesterszakon, ahol a tervek szerint idén végez. Bogit az őt ért hatásokról, a tipográfiáról, a stílusáról és Sopronról kérdeztem.
Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a tervezőgrafikával?
Kicsi korom óta foglalkozom rajzolással. Olyan általános iskolába jártam, ahol a kiemelt óraszámú rajz mellett minden évre jutott egy-egy szakkör is, ahol megismerkedhettünk különböző technikákkal, úgymint kerámia, szövés, tűzzománc, analóg fényképezés és hasonlók. Igazából mindig is a grafika felé húztam, de a gimnáziumban kerültem először kifejezetten ilyen szakra. Csala Sándor volt az első, aki megtanított a precízségre, megismertetett a különböző műfajokkal és ráébresztett arra, mennyire szeretek illusztrálni, az egyetemen pedig Juhász Marci ragasztotta rám a betűszeretetét. A szívem azóta is dobog a tipográfiáért és egy tipográfusért.
Milyen tapasztalatokat szereztél a Nyugat-magyarországi Egyetemen, amelyeket máshol nem feltétlenül éltél volna át?
Nem tudom, hogy milyen tapasztalatokat éltem volna át máshol, hisz máshol nem voltam. Mindenesetre csodás embereket ismertem meg az iskolában, mind a tanárok, mind a diákok személyében, s egy igazán inspiráló légkörben dolgozhatok. Talán ez az, amit az AMI-n kívül nem biztos, hogy megtaláltam volna.
Noha Sopron számottevően hasonlít Győrre, Kőszegre vagy épp Szombathelyre, az utcákon mégis rendkívül sajátos hangulat uralkodik. Milyen formában inspirál a hűség városa?
Jó ez a szó, hogy sajátos. A város szép, és valóban békés a hangulata, amelyet viszont én már túlságosan is nyugodtnak találok, így nem annyira Sopron, mint inkább a barátaim inpirálnak, akikkel ott élek.
Kik azok a művészek és/vagy alkotók, akik valamilyen módon hatottak a stílusodra vagy befolyásolták a tervezéshez való hozzáállásodat?
A régi mesekönyvek illusztrátorai mindenképpen hatottak rám; Reich Károly, Kass János és Würtz Ádám munkáit nagyon szeretem, de sok vizuális ingert beszippantok, amelyek tudat alatt beépülnek és visszaköszönnek a munkáimon.
A tervezéshez való hozzáállásomat egyöntetűen a fent említett Marci befolyásolta, aki megtanította a tudatos tervezés fontosságát és azt, hogy a munkánk legapróbb részeit is mindig pontosan és precízen készítsük el.
Illusztrálással, betűkészítéssel és -díszítéssel vagy kalligráfiával szeretsz leginkább foglalkozni?
Mindegyiket szeretem, fontos a változatosság. Igyekszem minden munkámmal a korábbiakon túllépni és folyamatosan fejlődni.
Hogyan jutsz el az ötlettől a kész műig?
Ha adott a feladat, amit el kell készítenem, és nem ugrik be kapásból valami, akkor addig firkálok, amíg nem jön az ötlet. Ha pedig már tudom, mit is szeretnék, akkor folytatom a vázlatolást, keresem a legjobb megoldást, amit aztán számítógépen véglegesítek.
A Behance-profilodon írod, hogy az ornamentális dizájn áll a legközelebb a szívedhez. Mikor és hogyan férkőzött be az ornamentika a mindennapjaidba s vált a stílusod meghatározó elemévé?
Tudatosodni az egyetem alatt kezdett, de nem tudom, mióta van jelen bennem. Az MA-s diplomámban szeretnék erre a kérdésre én is választ kapni, illetve szeretném jobban beleásni magam a díszítőművészetbe is.
A diplomamunkád keretén belül magyar népmesék témában bélyegeket terveztél. Mesélnél a munkafolyamatról, illetve a bélyegtervezés sajátosságairól?
Amikor belevágtam a bélyegtervezésbe, akkor még ismeretlen volt számomra ez a terület és izgalmasnak találtam, hogy megismerkedhetek egy új műfajjal.
Tervezés során megismerkedtem a bélyegtervezés lehetőségeivel, keresgéltem a határait, hogy melyik az a legkisebb egység, ami még látszik a miniatűrön, hányas betűméretig mehetek el, ami még olvasható, és ügyelnem kellett a grafika és az értékjelzés viszonyára is. Kompromisszumokat hoztam a kompozíciós megoldásokban, ugyanis a nagyobb méretben való tervezés sokkal több lehetőséget kínál, mint a kis méretben történő; ugyanarról az ábrázolásról méretben vizsgálva kiderülhet, hogy az arányrendszere nem ideális, és ez újragondolásra késztetheti az egész munkát.
Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb és miért? Azt hiszem, hogy a diplomámra, mert arra tudtam eddig a legtöbb figyelmem szentelni megszakítás nélkül, és közben eléggé a szívemhez nőtt.
Jelenleg min dolgozol?
Pár pólómintán, egy plakáton, egy tetováláson, egy logón, egy diafilmen és ha minden igaz, akkor februártól a mesterszakos diplomámon.
Originally published at //hypeandhyper.com/igyekszem-minden-munkammal-a-korabbiakon-tullepni-es-folyamatosan-fejlodni/.
