„Jól van, Cecília, most már csillog a szeme, csinálja!”

Interjú Pletser Cecília grafikussal

Pletser Cecília kedvenc anyaga a papír. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több papírhoz köthető projekt után diplomamunkájaként a Vinczemill Papírmerítő és Könyvkötő Műhelynek tervezett arculatot. Cilivel a Kárpit teraszán csevegtünk fontos és kevésbé fontos kérdésekről.

Vágjunk is bele! Mesélnél egy kicsit magadról? Hogyan és mikor alakult ki a grafika iránti érdeklődésed? Mi szerettél volna lenni kiskorodban? Stb.
Sok minden szerettem volna lenni, de mivel a szüleim kertészmérnökök, így én is elgondolkodtam azon, hogy erre a pályára lépjek; lényegében egy kertészetben és virágkötészetben nőttem fel, a házunk pincéjében berendezett virágüzletben sokszor kötöttem és kötök virágot ma is. Miután úgy tűnt, a szüleim kevésbé akarták, hogy az ő nyomdokaikat kövessem, az építészet felé fordultam, mert nagyon szerettem kockológiát rajzolni a gimiben. Jelentkeztem is a MOME-ra, de már az első körben kiestem, ami egyáltalán nem volt meglepő. Később a restaurátor szakma felé kacsintgattam, mert a családunkban igen fontos a régi, míves tárgyak tisztelete, édesapám és a bátyám többek között régiségbecsüsök is, viszont a kémia fakultáció egy év után sikeresen elvette tőle a kedvemet. A grafikára a Dekoratőr és Kirakatrendező Iskolában találtam rá, igazából innen indultam el komolyabban a grafika világa felé.

Melyik egyetemekre jelentkeztél?
Amikor az építészet is érdekelt, akkor csak a MOME-ra, de utólag belátom, ez nem volt több kósza ötletnél. Amikor a grafika szakra felvételiztem, akkor beadtam a jelentkezésemet a MOME-ra és a Magyar Képzőművészeti Egyetemre is, bár akkor még nem tudtam, hogy melyikre járnék szívesebben. Azt tudtam például, hogy a MOME-n elég sokan az illusztrációból indulnak ki, én magam viszont egyáltalán nem illusztrálok, nem vagyok az az alkat.

A Képzőre húszévesen jelentkeztem először, s rögtön eljutottam a harmadik fordulóig. Persze mindenki nagyon meglepődött, köztük én magam is, hiszen nem erre számítottam, és tulajdonképpen ekkor vált világossá számomra az is, hogy a Képző jó lesz nekem.

Akkor fel is vettek?
Másodikra vettek fel, viszont az első próbálkozásomat követő egy évben gőzerővel készültem a felvételire: aktokat, portrékat rajzoltam és fejlesztettem a szakmai portfolióm.

Visszajelzést kaptál arról, hogy miért nem vettek fel elsőre?
Nem, de ahogy így visszaemlékszem, azt mondanám, hogy a felvételi rajzos része szerintem jobban ment, mint a tervezőgrafikai feladatok.

Végeztél már az egyetemen amúgy?
Egy záróvizsga vár még rám művészettörténetből, mert egyszerre végeztem a tervezőgrafika és a képzőművész-tanár szakot.

Akkor inkább tanítani szeretnél?
Most elsősorban tervezőgrafikával szeretnék foglalkozni. Ennek az egyik oka anyagi, a másik pedig, ami a fontosabb, hogy nekem is fejlődnöm kell még, vagy mondjuk úgy, hogy tovább. Bár ennek sosem lesz vége, tudom. A tanári gyakorlatot egyébként nagyon élveztem, a srácokat is nagyon megkedveltem, de mindent a maga idejében.

Grafikusként gyakornokoskodtál?
Nem. Az egyetemen gyakran a pályázatokon való részvétel jelenti a gyakorlati részét a képzésnek, az éles megrendelések pedig akkor jönnek, ha megnyertél egyet. Nekem legalábbis így kezdődött. Ebből nagyon sokat tanulnak a diákok szerintem. De persze sokan mennek gyakornoknak, csak nekem ez valahogy kimaradt az egyetemi évekből, talán mert akadtak éles megrendelések, és azokkal elvoltam suli mellett.

Honnan szerzel inspirációt a projektjeidhez?
Mindenhonnan: a környezetemből, a családomtól, a barátaimtól, illetve kétlakiként sokat vonatozom, így sokszor az utazás során jutnak eszembe új ötletek. Előfordul, hogy nem jön az ihlet, akkor szenvedek kicsit, de ezen a fázison idővel túllendülök.

Hogyan tervezel?
Mivel a rajzolás fontos számomra, mindig kézzel kezdek vázlatolni, leskiccelek pár oldalt, s ha már sikerült valamit összehozni papíron, amiből ki lehet indulni, akkor a számítógépen folytatom. Persze az első tervek gyakran sokat változnak, míg a végleges forma ki nem alakul.

Milyen programokat használsz?
Főleg Illustratort, InDesignt és Photoshopot.

Digitális vagy nyomtatott?
Szeretek manuális dolgokkal foglalkozni, ami a dekoratőr, a virágkötő és a régiségkedvelő oldalamból fakad. Szeretem, ha a munkáimnak van produktuma, ha meg lehet fogni, szagolni, nyomkodni, simogatni őket. De ez nem zárja ki a digitális részét a dolognak, szóval mondjuk úgy, hogy mindkettő, ötvözve.

Music for My Eyes / LISZT 200 projekteden ez látszik is… Mennyi idő alatt készültél el vele?
Az egy MATT-os (Magyar Tipográfusok Társasága) pályázatra készült, de nagyon az utolsó pillanatban jött az ötlet. Édesapámtól kértem egy olyan keretet, amelyet összeszegelhettem. (Csak később mondta, hogy az amúgy nem egy olcsó antik keret volt.) Imádom a szögeket, ha meglátok valami jót, akkor azonnal veszek belőle jó néhány csomagot, ezért talán nem is olyan meglepő, hogy nagyon szeretem a Praktikerhez hasonló helyeket. Elővettem tehát a metálkék cipészszögeimet, nekiálltam szögelni, egy hétvége alatt végeztem is vele, és még a bogyókat is sikerült felhelyeznem rá, amelyek igazából virágkötészeti papírcsíkok.

Ha támad valami ilyen jellegű ötletem, akkor általában nekiállok kutatni a házban és a virágkötészetben, s a talált dolgokat összefabrikálom. A szüleim ilyenkor mindig kicsit furcsán, kérdőn vagy nem is tudom, hogy néznek rám, főleg akkor, amikor meglátják mivé lett a tesóm régi szobája…

A pályázatra csak képeket kellett küldeni vagy el is kellett vinni, amivel készültél?
A kiírás szerint bármivel lehetett készülni, ezért én arra gondoltam, hogy akkor nem plakátot csinálok, hanem valami mást, a szervezők viszont ennek már nem örültek annyira. Azonban a leírás sem volt teljesen világos szerintem, mert mint kiderült, ők plakátokra számítottak, viszont többen valamilyen tárgyat készítettek. Végül plakát formájában is elkészítettem, de arra azt mondták, hogy elveszett a lényege.

A plakátot vagy a keretet állították ki végül?
A plakátot, a kerettel viszont részt vettem az Országos Művészeti Diákköri Konferencián, ahol második helyezést értem el. Ott álltam a sarokban és izgatottan vártam, hogy mit csinálnak az emberek a kerettel, mert pont az volt a lényeg, hogy hozzáérjenek és tologassák azokat a bigyókat, hogy hang nélkül, csak a szemükkel és mozgatással alkossanak zenét. Végül is bevált, amit terveztem. Ez ott kiderült. De azért mégsem modanám ezt az életem munkájának.

Hogy választod ki a betűtípusokat?
A tipó azt hiszem nem a legerősebb oldalam, így általában az éppen kedvenc betűtípusaimat használom. A font mindig necces kérdés, gondolok itt például arra, hogy megveszed-e azt vagy sem. A megrendelő nem mindig akar fizetni érte, hiszen már az én munkámmal is sokszor spórolni akar. Az egyik kedvencem jelenleg a Brandon Grotesque egyébként, de ez úgyis mindig változó.

Egyedül vagy csapatban szeretsz dolgozni?
Csapatban, azonban erre most, az egyetem végeztével jöttem rá úgy igazán. Jelenleg otthon dolgozom, ami miatt eléggé szenvedek, mert sok időt töltök egyedül. Amíg tanultam, bejártam az egyetemen lévő műtermünkbe, ahol a többiekkel gyakran véleményeztük egymás munkáját. Pl. két mondatban elmondták, hogy miért rossz az, amit csinálok, otthon viszont senki sem szól rám, amikor időtlen idők óta tologatom ugyanazt a félresiklott logótervet.

Tervben van egy saját stúdió akkor?
Igen. Jó lenne a barátokkal közösen alapítani egy stúdiót, ezen már folyik is a tanakodás.

Mindenképp Magyaroszágban gondolkozol?
Az elvágyódás nem igazán jellemző rám, jól érzem magam Magyarországon. A családom és a barátaim is itt élnek, akik fontosak nekem, illetve munka kapcsán is keresnek, szóval én nem vágyódom el csak azért, hogy most máshol legyek. Nyelvtanulás szempontjából nem lenne rossz, mert az angol nem az erősségem, s most, hogy jönnek a levelek, azért ez néha gondot szokott okozni. Erasmusra akartam menni egyébként, de figyelmen kívül hagytuk, hogy megváltoztatták a rendszert.

Milyen szempontból?
Negyedikben szerettünk volna jelentkezni, lelkesen készítettük is három szaktársammal a portfóliónkat, azzal azonban nem számoltunk, hogy egy évvel korábban kiírták, hogy negyedévesek jövőre már nem jelentkezhetnek, mert ötödéven diplomázni kell. Hát ezt elszúrtuk.

További külföldi ösztöndíjakat nem pályáztál meg?
Akkor is inkább csak az eszem vezérelt, hogy menni kellene, hiszen rengeteget lehetne kint is tanulni, hozzáteszem, szerintem én már itthon is nagyon sokat fejlődtem. A szemléletmódom azért azóta változott, szóval lehet, hogy élnék egy éppen adódó lehetőséggel, de annyira nem futok utána.

Mennyire keresnek külföldi ügyfelek?
Most elég sokan keresnek. Az elmúlt két hétben Angliából, Törökországból, Oroszországból, Lengyelországból és Los Angelesből írtak.

Milyen típusú munkákat kérnek?
Főként logókat. De egyelőre nem tudom, hogyan alakulnak ezek a dolgok, most azon tanakodom, hogy miként lehetne hatékonyan külföldre dolgozni. Na, meg át kell törnöm a nyelvi akadályaimon is.

Melyik típusú munkákat szereted a legjobban?
Legszívesebben arculatot, csomagolást és kiadványt szeretek tervezni. Az online felületek is érdekelnek, de azokból nem szereztem még elég tapasztalatot.

Mondtál már nemet munkára?
Kértek már olyan munkát, amely nem igazán illett hozzám, s mivel nem az a célom, hogy kihúzzam az illető pénzét, és nekem is csak kínszenvedés lett volna, nem vállaltam el. Hasonló a helyzet azokkal a megrendelőkkel is, akik az ízlés fogalmát nem ismerik annyira, illetve fizetni sem biztos, hogy akarnak. Ezért is szeretek személyesen találkozni az ügyfelekkel, hogy felmérjem a helyzetet. A személyes találkozás egyébként is sokat számíthat a munka sikerességének szempontjából szerintem.

Mennyire tudsz határidőre dolgozni?
Az kényszer, úgyhogy muszáj. A munkáim közül néhányra csak a határidő miatt mondtam, hogy kész, de ezeket nem is reklámozom. Előfordul olyan is, hogy később megbarátkozom velük, de ha látom a megrendelőn, hogy ő is jót szeretne, és az egész megér neki még plusz két napot, akkor általában kérek haladékot. A határidők fontosak, hiszen nélkülük a végtelenségig csúszna minden, én viszont még mindig kicsit lazán kezelem őket. Valószínűleg azért, mert nem dolgoztam még sem stúdióban, sem reklámügynökségnél, ahol belém verték volna, hogy a határidő az határidő.

Hogyan dolgozol tulajdonképpen?
Szeszélyesen, rám nem igazán jellemző a rendszeresség. Ha úgy alakul, akkor vasárnap délután vagy péntek éjjel is tervezek, akár 16 órán keresztül, amikor elkap a lendület, csinálom. Olyankor nem számít az idő, vagy hogy elefelejtettem enni. Valakik könnyedén tudnak munkarendben dolgozni, én viszont nem látom annak értelmét, hogy szabadúszóként, otthon, akkor is a papír felett üljek, ha épp semmi ötletem nincs. Ilyenkor inkább abbagyom és csinálok valami mást helyette. De ha szoros határidő van, akkor persze a szeszélyt is félre kell tudni tenni.

Szoktál saját projekteken is ügyködni?
Most már egyre kevesebbet. Régebben többször, de akkor is inkább létező problémákat kerestem, sosem szerettem azt, amikor annyit mondtak, hogy rajzolj valamit. Az illusztratív alkatok ilyenkor elkezdtek rajzolni, én meg csak ott ültem és azon gondolkodtam, hogy akkor nekem most mit is kellene rajzolnom.

Milyen típusú problémák?
Vizuális problémák, pl. tervezzek egy cégnek logót vagy csomagolást egy csokoládénak vagy épp kellene egy kiadvány erről és erről. Számomra ezek jelentik a kihívást, ezért magamnak csak úgy nem is igazán tervezek. Nem egyszer előfordult viszont, hogy annyira megtetszett egy munka, hogy elvállaltam annak ellenére, hogy nem fizettek olyan jól. Most is egy ilyenen dolgozom.

Ki szabja az árakat?
Általában megkérdezik, hogy mennyit kérek, aztán vagy rábólintanak, vagy jön az alkudozás. Jelenleg a lakóhelyemen, Martonvásáron dolgozom a legtöbbet.

Martonvásár mekkora?
Körülbelül 5600 fős kisváros. Most rengeteg a munka, mivel az elmúlt négy évben egy új szellemű vezetés irányította a települést — akkor kerültem bele én is, úgy három éve körülbelül. Egy nyári fesztiválnak készült szórólappal kezdődött minden, majd jöttek a további felkérések, jelenleg a városi lapot tördelem, kisebb intézmények logóit tervezem és a város új arculatát fejezzük be, vagy jobban mondva fejlesztjük tovább, mert ez egy nagyon hosszú folyamat lett.

Elkészült már?
A nagyobbik része igen.

De ezt még nem publikáltad, ugye? Mikor láthatjuk majd?
Nemsokára. Szeretném összefogni az egyes részeit. Először a logó készült el, aztán átdolgoztam a város címerét is, mert a régivel voltak gondok, viszont ezután a dolog megakadt, s csak most lett újra pénz a folytatáshoz. Az ajándéktárgyak (tollak, táska, kitűzők stb.) remélhetőleg augusztusban vagy ősszel készülnek el, úgyhogy most ezekkel folyik a munkálkodás.

Melyik a legkedvesebb munkád? Melyikre vagy a legbüszkébb?
A diplomamunkámra. Ez most mindent felülmúlt, ami a statisztikákon is látszik. Én is meglepődtem, mert átestem azért pár mélyponton közben.

Adott témakörben kellett alkotni valamit vagy bármit lehetett választani?
Bármit lehetett választani. Van, aki könyvet illusztrál, valaki animációt készít, megint más naptárat. Már a legelején tudtam, hogy arculatot szeretnék tervezni, amibe a manuális vonalat is bele tudom vinni, de nem találtam a megfelelő témát. Aztán egy sörözés alkalmával, mikor azon tanakodtam, mi legyen, az egyik szaktársam, Kőmíves Kristóf, felvetette, hogy miért nem készítek arculatot egy papírgyárnak, úgyis szeretek a papírral bíbelődni. Plusz akkor épp az újrahasznosított papírból készült munkám volt a legnépszerűbb a Behance-oldalamon. Szóval az alapötlet tőle ered.

Elkezdtem kérdezősködni és a neten keresgélni, s végül rátaláltam Vinczemillékre, akik azonnal válaszoltak a levelemre, és írták, hogy szeretettel várnak a műhelyben. Ott aztán beszippantottam valami csodát, a légkör, a papírok, minden lenyűgözött. Fotóztam párat, de abban maradtunk, hogy nincs szükségük új arculatra, mert az üzlet jól megy, de mondták, hogy nagyon szívesen támogatnak, használhatom a nevüket és a fotókat. (A legkedvesebb pillanat az volt, amikor Vincze László halkan megjegyezte a találkozásunk végén, hogy ha kirobbanó siker lesz a dolog, akkor azért majd még meggondolja a dolgot.) Akkor kicsit elcsüggedtem, de aztán rájöttem, hogy ha használhatom a nevet és a fotókat, akkor végül is semmi probléma nincsen, nem leszünk megrendelői viszonyban, így azt csinálhatok, amit szeretnék.

Nekiálltam hát tervezni, útközben kaptam pár pánikrohamot, úgy éreztem, hogy ez nem lesz elég diplomamunkának. Aztán idővel elküldtem nekik a logóvázlatokat, amelyek meggyőzték Vincze Lászlót és fiait, hogy mégiscsak kellene nekik az embléma. Később vittem nekik pár csomagolástervet is, amik szintén elnyerték a tetszésüket. Most úgy áll a dolog, hogy a logót használni fogják, és felkértek a honlapjuk megtervezésére is.

Nagyon kedves emberek egyébként, szóval a projektnek valahol abban rejlik a sikere, hogy jó kapcsolat alakult ki velük, illetve maga a téma is nagyon tetszett. Nagyon hálás vagyok nekik és sokaknak. Nagy egymásra találás volt ez, úgy gondolom.

Mennyi időt adnak a diplomamunkára?
A negyedik év utáni nyáron kell beadni a diplomatervet, majd 10 hónap áll a diák rendelkezésére, hogy elkészüljön vele. Én Martonvásár fesztiváljainak arculatát adtam be először, mert akkor épp jobb ötletem nem támadt, de miután rátaláltam a Vinczemillre, gyorsan leadtam egy új diplomatervemet. Akkor a tanszékvezető úr elolvasta, hátradőlt és mosolyogva közölte: „Jól van, Cecília, most már csillog a szeme, csinálja!”

Jelenleg min dolgozol?
A Martonvásáron megrendezésre kerülő Magyar Népdal Napja fesztivál arculatán, most fejezzük be a város arculatának a promós tárgyait, illetve meghívókat és újságot tördelek. Ezenkívül egy ruhatervező lánynak készül egy logó, bár az nem biztos, hogy megvalósul, valamint egy kézműves ötvöstárgyakat árusító kisbolt arculatán dolgozom, ami a Paloma udvarban található és egy ismerősé. Szóval újabb kézműves téma, újabb családi vállalkozás. És úgy tűnik, most még egy borászatnak arculata is feltűnt a láthatáron. Örülök, ha ilyen megbízások találnak rám.

Behance

Originally published at //hypeandhyper.com/jol-van-cecilia-most-mar-csillog-a-szeme-csinalja/.