Közösségi finanszírozással a tudásért
Interjú Farkas Róbert grafikussal
Farkas Róbert, művésznevén Astronaut, közösségi finanszírozással szeretné megvalósítani legújabb projektjét, amely a Clever Fox’s Tales about the Universe címet viseli. A könyv az asztrofizika rejtelmeibe avatja be a kíváncsi gyerkőcöket és szüleiket. Olvassátok el az alkotóval készült interjúnkat!
Több közösségi finanszírozással foglalkozó oldal található az Interneten. Miért az Indiegogót választottad?
A feleségem, Farkas-Zentai Lili művészekről blogol, ezért rengeteg magyar alkotót ismer és általa szerencsére én is. Sokat beszélgettem velük, és igyekeztem kifaggatni őket a közösségi finanszírozású kampányok során szerzett tapasztalataikról. Hosszas mérlegelés után végül az Indiegogót választottam. Több érv is mellette szólt: a Kickstarterrel ellentétben bárki használhatja és rugalmas finanszírozási modellel rendelkezik, vagyis ha nem jön össze a kellő mennyiségű pénz, attól még a befolyt összeggel gazdálkodhatok.
Ez utóbbi azért fontos, mert a könyv árának a felét a postaköltség teszi ki, főleg ha a tengerentúlra küldöm. Ha azonban esetleg úgy alakul, hogy nem jön össze a tervezett pénz, de a vásárlók többsége magyar, tehát könnyen és olcsón elérhetők, akkor hiába nem volt sikeres a kampány, bízom benne, hogy meg tudom csinálni a könyvet és ki is tudom majd szállíttatni nekik.
A weboldalon eléggé pontos összegek olvashatók a projektet illetően. Hogyan készítetted el a költségvetést?
Ez volt az egész kampány legnehezebb része. Több nyomdától is kértem árajánlatot, volt, aki válaszolt volt, aki nem. Úgy számoltam, hogy minden termékre rátettem 10 százalék hasznot, 30 százalék adót és a csomag súlyától függően a Magyar Posta kézbesítési díját.
Minden kampány bizonyos ideig fut, ami azt jelenti, hogy annak sikeréhez kell egy remek kampányvideó, amely felkelti az emberek érdeklődését, és meggyőzi őket arról, hogy érdemes támogatni az adott projektet. Mi volt a kampányvideó koncepciója és kik vettek részt az (elő)készítésében?
A kampányvideót kifejezetten személyes hangvételűre terveztem. Megrajzoltam a storyboardot, megmutattam Lilinek, és ő még hozzátett egy-két ötletet. A film elején látható papír űrhajós részt például ő találta ki; az űrhajót is ő hajtogatta nekem. A fotós-operatőr barátom, Födémesi Csaba is sokat segített ötletelni. Bár ő kifejezetten kérte, hogy ne vágjuk bele az életlen, kézből felvett képeket, én szerettem volna, ha az egészre inkább az amatőrfilmes hangulat a jellemző — nekem az sokkal személyesebb, mint ha a steril, beállított képek dominálnának. A felvett anyagot aztán én fényeltem és vágtam össze véglegesre.
Néhány sajtóorgánum a Vuk című filmmel állítja párhuzamba a mesekönyved — akár helyesen, akár helytelenül — a fő karatkerek miatt, de igazából a központi karakter farkas is lehetett volna a vezetékneved alapján… Miért a róka mellett döntöttél?
Azt hiszem, lassan rám fog ragadni a „rókás” jelző, annyira sok képemen jelent már meg. Igazából nem tudom, miért. Talán mert pirosak?! A róka mindig is ravasz állat hírében állt, és hát melyik másik állat lenne cukibb nála?
A könyv színvilága egészen különleges, a borítón látható zöld szín az északi fényt idézi, a szövegrészek pedig a némafilmes inzerteket (képközi feliratok). Kérlek, mesélj arról, hogyan alakult a könyv stílusa, struktúrája.
Alapvetően jellemző rám, hogy nem szeretek hosszan dolgozni projekteken, és nincs ez másképpen a saját munkáim esetén sem. Az illusztrációk egy hét alatt elkészültek beleszámítva azt a kis „kitérőt” is, hogy először krétával álltam neki a munkának, majd rájöttem, hogy ez nem az én műfajom. Ezért aztán végül megcsináltam újra Photoshopban az összes addig elkészült grafikát. A legelső kép, amelyet megrajzoltam kicsit szürkésebb és komorabb volt — vibráló színek nélkül. Később aztán elkezdtem átalakítani és végül annyira megtetszett a zöldes-lilás harmónia, hogy ennél maradtam. A szöveget mindenképp kézzel írott tipóval szerettem volna megjeleníteni, hogy ettől is személyesebb legyen. A keret díszítésén elég sokat gondolkodtam, végül a legegyszerűbb verzió tetszett a legjobban.
A könyv felnőtteknek és gyermekeiknek készül azért, hogy együtt, játékosan tanulhassanak az asztrofizikáról. Esetleg az is közrejátszott a könyv ötletének megszületésében, hogy napjainkban a családok nem feltétlenül töltenek sok időt együtt, illetve az, hogy ma már néhány elektronikai eszköz „segít” a gyereknevelésében?
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. A gyereknevelés nekem még nagyon friss, a kislányom, Fanni még csak most kezd beszélni. Szeretném, ha minél több dologra fel tudnám hívni a figyelmét, olyanokra is, amelyekre én csak felnőtt fejjel jöttem rá. Ennek egyik fontos eleme, hogy ismerjem a világot, amely körbevesz, és érdekeljen, ami körülöttem történik. Ha Fanni később véletlenül tudós pályára tévedne, annak nagyon fogok örülni. Bár igazából kellene már a családba egy jó bankár is a sok művész meg feltaláló mellé.
Mi számotokra a tökéletes vasárnapi program, ha épp nem az asztrofizikáról olvasgattok?
Reggel Mary Poppins indítja a napot, utána elmegyünk sétálni és templomtornyokat számlálunk. Délután Budakeszi Vadaspark, este együtt híradót nézünk (Fanni egyik kedvenc időtöltése), utána pedig egy jó akciófilm közösen Lilivel, szigorúan a 80-as évekből.
