„Legyen terved, legyél kitartó és tedd élvezetessé a munkát!”
Interjú Maria Midttun norvég illusztrátorral
Maria Midttun norvég illusztrátor jelenleg az Egyesült Királyságban él, ahol meglehetősen minimialista projekteken dolgozik a világ eltérő szegleteiben munkálkodó ügyfelei számára. Ugyan az analóg (nyomtatott) technikák közelebb állnak hozzá, tisztában vele, hogy a digitális megoldásokról aligha lehetne megfeledkezni. Mariát a munkásságáról, a projektjeiről és a terveiről kérdeztem, s hogy igazi nemzetközi színezetet kapjon az interjú, Maria épp Bécsben élvezte a napsütést, miközben a kérdéseimre válaszolt.
Kezdjük a legelején! Hogyan kerültél kapcsolatba az illusztrációval?
A kezdetekkor sok ingyenmunkát végeztem, és ha épp nem volt munkám, akkor a saját projektjeimen dolgoztam: például zine-eken vagy egyéb, a webshopomra és művészeti piacokra készülő tárgyakon. Az idő múlásával egyre több megbízást kaptam, s végül az ingyenmunka–fizetett munka aránya is megváltozott. Azt azért el kell mondanom, hogy a londoni megélhetésem biztosítása érdekében mindig dolgoztam részmunkaidőben valahol. Épp ez teszi kissé nehézzé a mindennapokat: néha nehéz megtalálni a megfelelő arányokat, azaz jól egyensúlyozni a részmunkaidős és illusztrátori munkám között.
A BA-t a Bournemouthi Művészeti Egyetemen (Arts University Bournemouth, AUB) végezted az Egyesült Királyságban. Miért ezt a felsőoktatási intézményt választottad és, mondjuk, nem egy másikat Norvégiában?
Tudtam, hogy külföldön szeretnék tanulni és élni, ezért nem is jelentkeztem otthoni egyetemekre. Norvégia egy igazán kis ország és én magam is egy meglehetősen kicsi városban nőttem fel, ezért részben az is motivált, hogy megtapasztaljam, milyen más országban élni. A Bournemouthi Egyetemre elég random módon kerültem, de értékes tapasztalatokra tettem ott szert.
Mi volt a legjobb tanács, amelyet az egyetemen valaha kaptál?
Nehéz akár egyet is kiemelni, de az egyik oktatóm mindig azt mondta, hogy ne gondoljam túl a dolgokat, érezzem jól magam és bízzam az ösztöneimben. Köszönöm neked, Joel!
Most már te is oktatóként jársz az egyetemre. Te milyen tanácsokkal látod el azokat a hallgatókat, akik épp a karrierjük kezdetén állnak.
Legyen terved, legyél kitartó és tedd élvezetessé a munkát! Ahogyan haladunk előre, a terveink és a céljaink valószínűleg változni fognak, de frissen kikerülve az egyetemről a hosszú és rövid távú célok azonosítása segített a kijelölt úton maradni és fenntartani a motivációmat.
Hatással van az illusztrátori munkádra az oktatói?
Mindenképpen! Sokkal tudatosabb döntéseket hozok, illetve szakmai fejlődésre egyaránt ösztönöz. Továbbá nem enged elkényelmesedni, valamint segít az erősségeim és gyengeségeim felismerésében, és abban, hogy azok ismeretében dolgozzam.
A stílusodat eléggé egyedinek mondanám, valamint határozottan minimalista sármot sugároz. Mennyire tartod norvégnak/északinak?
Azzal egyetértek, hogy a forma és színek tekintetében minimalista, de nem mondanám, hogy kimondottan norvég lenne. Norvégiából származom, ez igaz, de felnőtt létem teljes egészét máshol töltöttem. Úgy vélem, ez egyenlő részben — ha nem épp jobban — befolyásolja a stílusomat. Ez a saját ízlésem, így alkotok. Valamely okból kifolyólag soha nem alkottam vagy épp nem tudtam nagyon bonyolult dolgokat alkotni.
Hogyan fejlődött a stílusod az évek során?
Elég lassan alakult ki, idővel mindig változott kicsit. Nem igazán foglalkoztam vele tudatosan soha, az utóbbi időben viszont próbálok olyan döntéseket hozni, amelyek több kísérletezésnek, valamint újfajta alkotói folyamatnak hagynak helyet, mintsem korlátok közé szorítanák a munkáimat és annak felhasználását.
A munkáidat alaposabban szemügyre véve úgy tűnik, nem igazán szeretsz színeket használni. Amikor mégis, akkor is inkább a pasztell árnyalatok dominálnak. Hogyan döntesz afelől, hogy színekkel vagy azok nélkül dolgozz?
Mindig is nehezen használtam színeket a munkáimban. Jobban kedvelem a monokrómot, s jellemzően fekete-fehérben alkotok. Ennek ellenére szeretnék több színt használni, jelenleg épp ezen fáradozom. Általában akkor dolgozom színekkel, amikor az ügyfél kéri, vagy amikor nyomtatásra szánt anyagon dolgozom, akkor igazán megkönnyíti a munkát. Azért is szeretem a rizo nyomdai technikát, mert ott a színek adottak, ezért nyomtatáskor nem érhet semmilyen meglepetés. Segít megérteni azt is, hogyan keverednek a színek.
Az illusztrációdat láthattuk bakelitlemezeken, könyvekben és magazinokban. Mennyiben változik az alkotói folyamat a projekt típusától függően?
Az ügyféllel való kapcsolatom sokkal inkább befolyásolja, miként állok neki a munkának, mint bármi más; szempont például, hogy mennyire szeretnének belefolyni a munkafolyamatba. A saját projekteket általában rövid tervezés előzi meg, hacsak nem valami újjal kísérletezem. Eddig leginkább lapos felületekre terveztem, de ha valaha 3D-s tárgyakon dolgoznék, akkor a jó eredmény érdekében biztosan máshogyan látnék hozzá a munkához.
Mely munkádra vagy a legbüszkébb és miért?
A legutóbbira! Épp most fejeztem be egy rövid képregényt a norvég Blokk Forlag számára Lava Rock címmel. Egy lávakőről, babonáról és kreatív blokkról szóló személyes történetről van szó, amelyet még az idén kiadnak egy nagyobb publikáció részeként. Egy kicsit vicces, butuska történetnek szántam, s remélem, az olvasóknak is így jön majd át. Már nagyon régóta szerettem volna illusztrálni egy történetet, de eddig valahogy nem találtak meg az ilyen projektek és én sem találtam olyan történetet, amellyel szívesen foglalkoztam volna. Azonban ez a projekt egyrészt lehetőséget adott, másrészt kényszerített, hogy válasszak végre valamit. Néha egy szigorú határidő is elegendő… Hálás vagyok Anjának és Ingridnek, a Blokk két munkatársának, akik korábbi hasonló narratív projektek nélkül is bíztak bennem annyira, hogy nekem adták a munkát.
Nyomtatott vagy digitális?
A nyomtatott munkák a gyengéim, legyen szó akár saját projektekről, akár a számomra élvezetet nyújtó dolgokról, tehát zine-ekről, könyvekről, magazinokról és mindenféle nyomtatott jóságokról. Persze, soha nem venném semmibe a digitális technikákat; tulajdonképpen lehetetlenség is lenne.
Zaj vagy teljes csend alkotás közben?
Egy forgalmas út mellett lakom, tehát a teljes csend nem igazán opció a számomra. Szeretek zenét és podcastokat hallgatni, a reverberationradio.com rádióállomás az egyik kedvencem.
Honnan szerzel inspirációt?
Gyakran a moziból és a fényképészetből, az elképesztő operatőri munkával készült filmek mindig is inspiráltak. Ezenkívül sok barátom dolgozik a kreatív szakmában, és én mindig érdeklődéssel hallgatom, hogy hogyan dolgoznak és gondolnak ki új ötleteket.
Mit szeretsz csinálni, amikor épp nem illusztrálsz?
Elképzelhető, hogy nagyon unalmas lesz, amit mondani fogok, de sokszor nem is nagyon jut időm másra. Mivel otthonról dolgozom, mindenképp elsőbbséget élvez a barátokkal való személyes találkozás, illetve mindig történik valami a városban, egy új kiállításmegnyitó vagy lapbemutató. Általában ott megtalálhattok, hogy képben legyek az újdonságokkal. Szeretek továbbá nem illusztrációval kapcsolatos dolgokkal is foglalkozni, mindig található egy vagy öt csináld magad projekt a tarsolyomban.
Mivel foglalkoznál, ha nem illusztrátor lennél?
Jó kérdés! Olyan régóta foglalkozom illusztrációval, hogy nem is emlékszem, hogy valaha is gondolkodtam volna más irányon. Valószínűleg ugyanúgy kreatív szakmám lenne: szeretek kisebb-nagyobb dolgokkal ügyködni és jó móka lenne különböző anyagokkal dolgozni. Talán formatervező lennék, vagy valami olyasmi!?
Min dolgozol jelenleg?
Ahogyan említettem, befejeztem egy képregényt, s most épp szabin vagyok. De dolgozom, amúgy, pólóterveken a Los Angeles-i 323 Clothing márkának, pár saját projekten, illetve új dolgokkal készülök a nyári művészeti vásárokra.
Mik a terveid?
Jelenleg egy barátomat látogatom Bécsben, szóval a mai napon megnézünk néhány múzeumot és helyi látványosságot. Süt a nap, szóval egy jégkrémet biztosan eszem még ma. Ami az illusztrálást illeti, egy nagyobb volumenű, saját kiadású munkát szeretnék befejezni az idén valamikor, illetve szeretnék még több narratív projekten dolgozni.
