Melók és szerelemprojektek

Interjú Laki Eszter grafikussal

Laki Eszter tervezőgrafikus munkáival valószínűleg már sokan találkoztatok, hiszen többek között olyan szórakozóhelyek arculatát tervezte mint a Kolor. Eszti a szabadúszó lét kihívásairól és a szakácskönyvéről mesélt, amelyen Glódi Balázs fotóssal dolgoznak együtt.

Mikor döntötted el, hogy tervezőgrafikával szeretnél foglalkozni?
A Képzőművészeti Egyetemen képgrafika szakra jártam, de már az első évektől kezdve fontos volt számomra, hogy bejárjak a tervezőgrafikusok óráira, például Auth Attila kurzusaira. Az egyetem alatt egyre világosabbá vált számomra, hogy én az alkalmazott művészetek területén érzem magam jól.

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen a grafika szakot, a MOME-n a tipográfia képzést végezted el. Miért kimondottan a tipográfiát választottad a grafika után?
Az egyetem után elkezdtem dolgozni egy ügynökségnél, s bár bővült a programismeretem és rengeteget tanultam a nyomdai technikákról, tudtam, hogy tipográfiai alapismeretek nélkül nem tudom azt a grafikai minőséget hozni, amit szeretnék. Ezért jelentkezem a MOME tipóképzésére, ahol már a felvételitől kezdve (ahol a Virágvölgyi tipókönyv volt a tananyag) objektív tipográfiai szabályrendszert tanultam. A sor végi a betűk, csatornák és fattyúsorok árgus figyelése a mindennapi élet részévé vált. Ezt kiegészítve Juhász Marci óráin újra találkoztam az akkor már több éve hanyagolt manualitással és a szabadkézi technikák grafikai tervezésbe ágyazásával. Végre újra fröcsögött a tus az A1-es papírokon.

A Hellodesign.hu-nak adott interjúban említetted, hogy leginkább csomagolást és arculatot szeretsz tervezni. Miért?
Ezek azok a felkérések, ahol a grafikai jelrendszert a legtöbbféle hordozón lehet egyszerre szerepeltetni az unalmasság veszélye nélkül.

A tervezési folyamat melyik részét szereted/élvezed a legjobban, és miért?
A legelső fázist, „a papír szüzességének elvételét”, azt a pár órát, amikor kialakulnak az első irányvonalak. Ugyanígy az utolsót is, amikor befotózzuk az elkészült arculatot, vendéglátóhelyet, csomagolást. Ilyenkor áll össze az egész végleges egységként.

Honnan gyűjtesz inspirációt?
Ez munkától függ. Az ázsiai témájú helyekhez (Baobao és Tokio) a korábbi távol-keleti útjaimon szerzett vizuális élményeket használtam fel. Egy berlini út is hetekre feltölt inspirációval. Egy étterem vagy bár arculattervezésénél a belsőépítészekkel való szoros együttműködés alkalmával csomó egymást kiegészítő szempontrendszert ütköztetünk, amely még élvezetesebbé teszi a munkát.

Jelenleg szabadúszóként dolgozol, de előtte megfordultál pár ügynökségnél is. Milyen előnyei és hátrányai vannak az alkalmazotti státusznak, illetve az önállóságnak?
Soha többé nem mennék vissza ügynökséghez, taszít a közeg, a multik, a céges karácsony gondolata. A Flatlab (a lakásstúdió, amit Geréby Zsófival, Kasza Emesével, Szőke Gergővel és a Hidden Charactersszel bérlünk) az én tápláló talajom. A szabadúszással egy baj van: soha sincs vége a munkanapnak. Ezért fontos az, hogy ne otthon dolgozzak, hanem egy inspiratív közösségi térben, ahol el tudom választani a munkát a szabadidőtől, illetve a többiekkel bármikor meg lehet beszélni a felmerülő kérdéseket.

Hogyan képzeljük egy munkanapodat?
10–11 körül bemegyek a Flatlabbe, és ha nem szeletelik meetingek a napot, akkor késő estig meló. Kivéve hétvégén. Az szent.

Melyek a lényeges különbségek a magyar és a külföldi ügyfelek között, ha mutatnak eltéréseket egyáltalán?
A morál. Egy nyugat-európai ügyfél teljesen máshogy áll a tervezőhöz, sokkal több tisztelettel. Fel sem merül, hogy nem fizetik ki a munkát. Magyarországon minden tervezőnek van fekete listája, és néha egészen megalázó helyzetekben találjuk magunkat.

Nagyon sok személyes projekt fűződik a nevedhez. Milyen arányban dolgozol saját projekteken és megbízásokon?
Mindig voltak szerelemprojektek, saját főzésű mustárok, pesztók csomagolása, de a legkomolyabb és legszemélyesebb saját meló csak fél éve kezdődött. Glódi Balázs fotós barátommal készítünk egy szakácskönyvet a gasztronómia felé kacsingató, de egyébként az alkotói élet más területein is aktív barátaink receptjeivel. Évek óta álmodoztunk arról, hogy lesz egy közös könyvünk, és miután felkértük Mihály Kamillát a könyv írására és szerkesztésére, úgy tűnik, ez valósággá is válik. 22 alkotó(csoport) életébe léptünk be eddig egy-egy fotózás erejéig; ilyenkor közösen tartjuk a derítővásznat és a végén együtt esszük meg a végeredményt. A megjelenés dátumát szeptember végére lőttük be, a nyomdába adás napja tényleg olyan lesz, mint egy születés pillanata.

Farkas Anna tervezőgrafikus a hazai dizájn kapcsán a következőket mondta: „A jók nagyon jók — bár lehetnének többen –, és utána nincsen semmi más, csak a vizuális környezetszennyezés.” Te milyennek látod a magyar dizájnközeget?
Nagyon sok jó alkotó van, de gyakran nem jutnak hozzá olyan munkákhoz, ahol ez kiderülne. Apránként változik ugyan, de még mindig tartja magát az a magyar megrendelői magatartás, hogy a tervezőn akarnak spórolni. Mindig lesz egy Józsi, aki már életében egyszer kinyitotta a Photoshopot…

Milyen tanácsot adnál pályakezdőknek?
Az elkészült munka ízléses dokumentációja majdnem olyan fontos, mint maga a munka.

Jelenleg min dolgozol?
Egy rumbár és pár másik hely arculatán, illetve a könyvünkön.

Milyen nagyobb munkák várhatóak 2014-ben?
Ha ez a könyv elkészül, akkor inkább túrázgatnék pár hétig a Börzsönyben.

Behance

Portré: Fegyverneky Sándor
Többi kép: Glódi Balázs

Originally published at //hypeandhyper.com/melok-es-szerelemprojektek/.