„Minden társadalomnak jót tesz, ha a tagjai bíznak egymásban”
Interjú P. Tóth Andrással, a Láthatatlan Egyetem alapítójával
A Láthatatlan Egyetem egy egyetemistákból és fiatal felnőttekből álló, önkéntes alapon működő, nemzetközi nonprofit szervezet, amelynek tagjai életvezetési ismeretek elsajátítását segítő programokat szerveznek. P. Tóth Andrást, a szervezet alapítóját kérdeztük.
Mesélnél kicsit magatokról? (Kik alkotják a képzők csoportját? Kiktől tanultatok? Mikor határoztátok el, hogy képzést indítotok? stb.)
Ha három szóban szeretném összefoglalni a Láthatatlan Egyetemet, akkor „életvezetési ismeretek egyetemistáknak”. Ha egy mondatban, akkor egy egyetemistákból és fiatal felnőttekből álló, önkéntes alapon működő, nemzetközi nonprofit szervezet vagyunk. Azon dolgozunk, hogy a világ minden felsőoktatási intézményében legyen egy kis kortárs csoport, akik a többieknek életvezetési ismeretek (pl. időgazdálkodás, személyes pénzügyek, konfliktuskezelés stb.) elsajátítását segítő programokat szervez.
2011 elején kezdtünk néhányan rendszeresen beszélgetni, hogy valami formálódik bennünk. Kicsit egyetemistás, kicsit képzéses, kicsit közösséges, kicsit világjobbítós. Majdnem fél évig semmi mást nem csináltunk, csak összejártunk, rajzolgattunk, gondolkoztunk. Elmeséltük a barátainknak. Aztán megint rajzolgattunk és végül arra jutottunk, hogy ingyenes időgazdálkodás képzéseket tartunk és táborokat szervezünk egyetemistáknak. Az első három képzéscsoportot 2011 őszén indítottuk (egyet a Semmelweis Egyetemen, egyet a BME Villamosmérnöki és Informatika karán és egy teljesen vegyes csoportot). Azóta 5 városban vagyunk jelen (Budapest, Debrecen, Veszprém, Erdélyben pedig Kolozsvár és Nagyvárad). 96 önkéntessel dolgozunk, ebben a félévben 16 képzéscsoportot sikerült tető alá hozni.
A kezdeti képzésanyagot külföldi szakirodalom, illetve a saját tapasztalataink alapján készítettük — a kezdetekkor többen már 4–5 éve tartottunk képzéseket ebben a témában. Azóta félévről félévre bővítjük a résztvevők visszajelzései és a képzők észrevételei alapján.
Bárki lehet önkéntes képző, aki elvégzi a képzők képzését és akit a többi képző meghív valamelyik képzéscsoportba.
Miért Láthatatlan Egyetem?
Munkanév volt, megszerettük, megtartottuk. Szerencsés szó, sok olyan fogalom kapcsolódik hozzá, amelyek jellemzők ránk. Egyrészt jelent egy láthatatlan hálózatot — minden társadalomnak jót tesz, ha a tagjai bíznak egymásban, ehhez a bizalomhoz pedig ismeretség, együtt töltött idő kell. A képzéseink ezért offline képzések, a résztvevők megismerkednek, élőben beszélgetnek egymással, így egy láthatatlan háló szövődik közöttük. Másrészt láthatatlan a témakör, az életvezetés témája — a közoktatásból jelenleg hiányzik mindaz, amivel mi foglalkozunk (pl. időgazdálkodás, konfliktuskezelés, személyes pénzügyek stb.) Harmadrészt láthatatlan az eszközpark — az indulásnál nem volt épületünk, irodánk, alkalmazottaink vagy jogi segítségünk, csak a lelkesedésünk.
Az időt inkább a nyugati kultúrák tekintik ritka kincsnek és kapcsolják össze a pénzzel, más kultúrák viszont rugalmasnak és korlátlan mennyiségűnek tartják — derül ki Kluckhohn és Strodtbeck kutatásaiból. Nem gondoljátok, hogy a képzésetek paradox módon ugyan, de hozzájárul a helyzet súlyosbodásához, azaz az idő-pénz párhuzamhoz?
A hozzáállásunk az, hogy olyanoknak tartunk képzést, akik önként jelentkeznek, tehát nyitottak és érdeklődőek ez iránt a tudás iránt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a résztvevőink nem filozófiai irányból közelítik meg az idő kérdését, hanem teljesen gyakorlati szempontból: szeretnének idejében felkészülni a vizsgáikra, szeretnék megtalálni az egyensúlyt a tanulás, a kikapcsolódás és az egyéb tevékenységeik között, szeretnének kevesebbet halogatni. Mi ebben segítünk nekik.
A felgyorsult világunkon kívül szerintetek még milyen tényező befolyásolja és nehezíti a jó időgazdálkodást?
A legfontosabb tényező az ember. Vajon beosztós vagy inkább spontán típus? A két típusnak teljesen más eszközökre és hozzáállásra van szüksége, ha ügyesebben szeretne bánni az idejével. Milyen élethelyzetben van? Eltérő problémákkal szembesül egy egyetemista és egy már dolgozó, fiatal felnőtt vagy egy kisgyerekes anyuka.
Hogyan épül fel egy képzés?
Minden képzésünk körülbelül 1-3 órás modulokból áll. Általában egy pár perces elmélet (ezeket pár perces előadásokban vagy videó formájában adjuk át), utána pedig sok-sok gyakorlat, beszélgetés, saját élmények tapasztalatok megosztása következik.
A zászlóshajónknak számító időgazdálkodás képzésben 4 este alatt 8 modult adunk át (célkitűzés, tennivalók kezelése, időgazdálkodási fizikai eszközei, a halogatás legyőzése, jó szokások kialakítása, hogyan mondjunk nemet, hogyan delegáljunk, internetes időgazdálkodás), de szoktunk egynapos, illetve egyestés képzéseket is tartani.
Milyen visszajelzések érkeznek résztvevőktől?
Sok-sok csillogó szem. Emellett írásban is gyűjtünk visszajelzéseket a résztvevőktől minden képzésalkalom végén. Komoly elismerés, hogy a résztvevők egy jó része jelentkezik önkéntesnek a szervezetbe, mert hasznosnak tartja a tudást, amit kapott és ő is szívesen segít a továbbadásában. A legnagyobb elismerés mégis az, amikor hónapokkal vagy évekkel a képzés után egy résztvevő ír nekünk, hogy elérte az egyik célt, amit a képzésünkön tűzött ki, vagy hogy mind a mai napig használja valamelyik módszert, amit tanult.
A képzésetek mennyire rugalmas: egyetemistákon kívül mások igényeihez is könnyen alakítható?
Tartottunk már képzéseket más csoportoknak is (pl. általános iskolásoknak, középiskolásoknak, fiatal felnőtteknek, vállalkozóknak, multinacionális cégek dolgozóinak).
Az alapgondolatok kevéssé változnak, mi megmutatjuk a csoporthoz passzoló alkotóelemeket és mindenki megalkotja a saját élethelyzetének és a saját karakterének megfelelő rendszert.
Milyen kisebb-nagyobb kihívásokkal kellett eddig szembenéznetek?
Helyszínt szerezni a képzéseknek (az egyetemi kapcsolataink segítettek), helyszínt szerezni a háttércsoportoknak, akik a szervezésben dolgoznak (Józsefváros diákközpontja, a H13 segített), helyszínt találni a félévzáró táborainknak (a Szentendrei Református Gimnázium segített).
Mit tekintetek sikernek?
Nagy siker, ha beépülnek a képzésen megszerzett módszerek a résztvevők életébe és ügyesebben gazdálkodnak az idejükkel. Jó érzés, hogy a kezdetektől kezdve túljelentkezés van a képzéseinkre és új városokban is el tudtunk indulni. Külön öröm, hogy épül a Láthatatlan Egyetem csapata, 100 feletti önkéntessel dolgozhattunk együtt az első 2 év alatt, sok új ismeretség, barátság épült.
Hogyan tovább 2014-ben?
A gazdasági lábaink építésének láttunk neki; idén zajlottak le az első fizetős képzések fiatal felnőtteknek, akkreditált trénerképzést tervezünk, indul a szponzorcsoportunk, egyesületet alapítunk. Emellett a nemzetközivé válás kihívásaival küzdünk épp — angolra fordítjuk a kézikönyveinket és gyűjtjük a nemzetközi kapcsolatokat, hogy mihamarabb át tudjuk lépni a Kárpát-medence határait.
Originally published at humanamagazin.eu.
