„Sok dizájnnak kulcsfontosságú része a jó betűválasztás”
Interjú Diósi Réka grafikussal
A kísérletező kedvű Diósi Réka nemrég végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, ahol a dimplomamunkája a Diotoys fajátékokat gyártó manufaktúra arculatának megtervezése volt. Rékát a tanulmányairól, a pályakezdési nehézségekről és a terveiről kérdeztem.
Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a grafikával, illetve a tipográfiával?
Általános iskola után a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola grafika szakára jelentkeztem, ahová szerencsésen fel is vettek. Ott kezdődött minden. Azelőtt nem foglalkoztam dizájnnal, inkább csak rajzolgattam, azóta viszont ez tölti ki szinte minden időmet.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végeztél grafikusként. Kérlek, mesélj az ott eltöltött évekről. Mi a legfontosabb lecke, amelyet megtanultál?
Nagyon szerettem oda járni. Bár nemrég végeztem, de már most hiányzik, hiszen van egy különös hangulata, ami semmihez sem hasonlítható. Ezen az egyetemen csak az tanul sokat, aki komolyan gondolja a tanulmányait, itt általában nem néznek a diákok a körmére, így könnyen el lehet kallódni. Az első három évemet nevezném a legmeghatározóbbnak, akkor kezdtem egyre komolyabban foglalkozni a grafikával, mely mára már meghatározó részévé vált az életemnek.
A legfontosabb lecke, amelyet az évek alatt megtanultam az az, hogy szenvedély nélkül nem érdemes nekikezdeni semminek, mert sokszor az elhivatottság segít átlendülni egy-egy bizonytalanságon.
A következő kérdésem ugyan tipikus közhely, viszont a mostani gazdasági és társadalmi körülményeket figyelembe véve mégiscsak releváns: Felkészített az egyetem az ún. való életre, a lehetséges buktatókra, amellyel egy pályakezdő grafikus szembe találhatja magát?
Sokan már az egyetem alatt dolgoznak. Az ilyen éles munkák során tanultunk sokat leginkább, hiszen a tanárok segítettek az ügyféllel való helyes kommunikáció elsajátításában és a felmerülő problémák megoldásában, de akár kivitelezési kérdésekben is. Ennek ellenére már akkor megtapasztalhattuk a buktatókat, viszont abban az élethelyzetben, hogy még ott az iskolai védőhaló, jóval egyszerűbb volt. Persze a csalódáson nem könnyű túllendülni, arra nem lehet felkészülni, illetve megszokni se lehet, legalábbis nekem nehezen megy.
Szerinted szabadúszóként vagy alkalmazottként könnyebb érvényesülni a hazai — és a külföldi — grafikus szcénában?
Mindkettőnek megvan a maga szépsége és árnyoldala, attól függ, milyen célokat tűzünk ki magunk elé. Nincs még nagy tapasztalatom alkalmazottként, de úgy gondolom, mindkettőben meg lehet találni a lehetőségeket, de mindegyik egyaránt tartogat nehézségeket is. Itthon inkább az a legnehezebb, hogy nem becsülik meg kellőképp a hivatásunk — ahogy nagyon sok más szakmát sem. Bár már látok javulást e téren, sok ügyfél mégis még mindig csak rajzolgatásnak tekinti a tervezőgrafikát.
A Behance-profilod alapján úgy tűnik, hogy már most rengeteg ember találkozott a munkáiddal. Milyen az aránya a hazai és a külföldi ügyfeleidnek?
Kevesebb a külföldi megrendelés. Az érdeklődés szerencsére egyre nő, de sajnos a komolyabb munkák száma még elenyésző, de remélem, ez a jövőben változni fog!
A bemutatott projektjeid alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy egyértelműen a tipográfia dominál, amikor alkotsz. Miért pont a betűk?
A betűk már önmagukban is kész műalkotások. Egy betűcsalád nagyban hozzájárul a dizájn minőségéhez, ahogy annak lerontásához is: amilyen könnyűnek látszik a velük való munka, annyira nehéz is lehet. Én sokszor absztrakt formaként tekintek rájuk, nem pedig jelentést vagy hangot hordozó egységként. Sokszor gondolok arra, hogy milyen jó, hogy ezt a betűt valaki megalkotta, illetve hogy mekkora részét alkotják munkáinknak mások remekművei. Sok dizájnnak — ha nem is az összesnek — kulcsfontosságú része a jó betűválasztás, hiszen teljesen át tudja formálni azt, amit a termék üzenni akar.
Mi alapján választasz betűtípust a készülő munkáidhoz?
A választott betűcsaládot elsősorban a munka típusa határozza meg, ami valamilyen szinten szűkíti a lehetőségeket, de onnantól kezdve újból több száz betű áll rendelkezésünkre. Nehéz kiválasztani a megfelelőt, sokszor már jó bevált betűket használok, de ha a feladat megengedi kísérletezek is. Szeretek új betűtípusokkal tervezni, mert szerintem ez a frissesség egy kulcsa, néha le kell térni a biztos útról és nem szabad félni az újdonságtól.
A profilodon említed, hogy brosúrákkal és könyvekkel foglalkoznál a legszívesebben. Mi áll ennek a hátterében?
Nagyon szeretem a könyveket, gyűjtöm is a különféle dizájnalbumokat, legyen az építészeti, grafikai vagy épp egy szakácskönyv — talán ez állhat a hátterében –, grafikai szempontból pedig egy nagyon összetett feladat. Komplex látásmódot igényel, ez adja mind a nehézségét, mind a szépségét, de rengeteg lehetőség rejlik benne a formától a technikai megvalósításokon át egészen a mértékekig.
Nemcsak jól kell tudni betűt választani, tördelni, komponálni, hanem széles körű nyomdai ismeretek is szükségeltetnek, tudni kell, milyen papírt lehet választani az adott technikához és témához.
Hogyan állsz neki a tervezésnek, illetve miként jutsz el a kész termékig/alkotásig? Már egy jól bejáratott rutint követsz vagy mindig az aktuális projekt alakítja a munkafolyamatot?
Nálam még mindig a papíron való tervezés az első — ott kezdődik minden –, de elég hamar átállok a digitális formára. Sokat kísérletezek. Fontos számomra, hogy legyen idő arra, hogy az ötlet teljesen kiforrjon. Általában már a papírra történő firkálások alkalmával kialakul a fejemben az a kép, amit szeretnék majd viszontlátni. Onnantól kezdve szinkronban folyik az ötlet digitális kidolgozása és a technikákkal való kísérletezés. Legjobban azt a részét szeretem, amikor az anyag vagy a technika határait lehet feszegetni, illetve valami egyedit lehet kitalálni. Ilyenkor hamar kiderül, mi az, ami megvalósítható, és mi az, ami csak terv marad. Sokszor megvalósíthatatlan ötleteim támadnak, de annak reményében, hogy talán mégis kivitelezhetőek, körbejárom a témát; ha csak prototípus szintjén is, de véghez viszem a tervet.
A profilodat egy, a the Diotoysról írt cikk kapcsán fedeztem fel, amely nemcsak a játékokat, de a te munkádat is dicsérte. Hogyan született meg a the Diotoys arculata?
Szüleim fajátékok készítésével foglalkoznak immár 26 éve. Szerettem volna a játékokhoz méltó arculatot és csomagolásdizájnt kialakítani, hogy ezzel is segítsem az eladást. A diplomamunkám keretén belül kezdtem el vele foglalkozni. A stílus már a kezdetek kezdetén megszületett, a logó viszont elég lassan alakult ki, nehézkesen ment létrehozni egy hangulatában és stílusában is hasonló emblémát. Fejben már minden mást — a nyersanyagok és a technikai kivitelezést is — kitaláltam, csak a lényeg hiányzott. Aztán talán a közelgő határidő miatt, kialakult a végleges változat. Az arculathoz mind a mai napig tervezek kiegészítőelemeket, csomagolópapírt, termékkatalógust. Lehet, ez egy végtelen történet lesz.
Jelenleg min dolgozol és mik a terveid?
Egy kis grafikai stúdióban dolgozom, ami mellett lehetőségem nyílik a saját projektjeim kivitelezésére is, és emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam. Mint fentebb említettem, jelenleg a Diotoys köti le az időm nagy részét, végeláthatatlan teendők sorakoznak, viszont nagyon szeretem csinálni, hiszen ez egy darabka a gyermekkoromból!
