„Sokakat már a Flow album hozott közel a colorStarhoz”
Interjú a colorStar zenekarral
A colorStar a tervek szerint 2014 májusában mutatja be legújabb nagylemezét, amelyet egy háromdalos EP, valamint egy videoklip előz meg. A hazai elektronikus zenei szcéna kiemelkedő alakjait az együttes múltjáról és megújulásáról kérdeztem, a colorStarból Szalay Péter gitáros válaszolt.
Már közel tizennyolc éve zenéltek, így valószínűleg már rengetegszer kérdeztek titeket a kezdetekről, de abban a tudatban, hogy mindig felnő egy újabb generáció, én is először a kilencvenes évekről faggatnálak titeket. Hogyan jött létre a zenekar? Mely együttesek és/vagy zenészek inspiráltak benneteket, ha inspiráltak egyáltalán? Miért az angol nyelvet választottátok?
1990 és 1996 között négyen, a colorStar alapító tagjai, már együtt zenéltünk egy szövegcentrikusabb, alternatív rockzenekarban, a Vidámparkban, a közelmúltban elhunyt énekes-dalköltő Őz Zsolt mellett. 1996 körül világossá vált számunkra, hogy különböző okok miatt nem tudjuk vele folytatni, illetve a zenei érdeklődésünk elsősorban az akkori elektronikus zenei szcéna, a Magyarországon kibontakozó pszichedelikus partikultúra és annak vezető zenekarai — a Másfél és a Korai Öröm — hatására szintén más irányba fordult. Az volt a célunk, hogy egyfajta „nemzetközi” zenei világot építsünk, tehát amely Magyarországon kívül is izgalmas és élvezhető, ezért is választottuk például az angolt. De hozzá kell tenni, hogy az angolon kívül az adott dal zeneiségének megfelelően bármilyen más nyelv — pl. a francia, a magyar vagy épp a halandzsa — is szóba jöhetett. Ez elvileg így van mind a mai napig.
A világ számos táján felléptetek már. Mekkora eltérés mutatkozik az egyes országok/kultúrák közönsége között? Hasonló reakciót váltott ki a zenétek például Nepálban és az USA-ban?
Egészen pontosan Európa számos országában jártunk eddig, illetve egyszer eljutottunk Isztambulba is. Ez utóbbi a legtávolabbi hely, ahol eddig felléptünk, legalábbis kulturális értelemben. Igen, mutatkoztak bizonyos eltérések. Belgiumban például egy kibontakozó, új irányzat, a budapesti pszichedelia jeles, új képviselőiként fogadtak minket, Isztambulban viszont egész meglepő módon tizenéves bőrdzsekis metálosok előtt kellett helyt állnunk, akik a helyi RATM tribute bandára jöttek. Azt hiszem, ott és akkor még túl furcsának és újszerűnek számított, amit csináltunk. Persze mindez nemcsak földrajzi vagy kulturális, hanem szervezési kérdés is, hiszen a belga klub abszolút képben volt, tudta, mire számíthat, míg a törökökhöz a Zene Ünnepe rendezvénysorozat részeként közvetítettek ki minket, szóval ott egy kicsit ilyen állami rendezvény íze volt a dolognak. Ami az USA-t vagy Nepált illeti, ezekre a helyekre sajnos még nem jutottunk el, innen és a világ számos más tájáról szórványos rajongói üzeneteket szoktunk kapni, jelezvén, hogy nagyon bírnak minket és szívesen vennék, ha egyszer elmennénk hozzájuk is.
A honlapotokon olvasható, hogy a colorStar a koncerteken „rendszeresen kísérletezik a zenét vizuális elemekkel erősítő megoldásokkal is, azzal a céllal, hogy fellépéseit összművészeti eseménnyé emelje”. Miért tarjátok fontosnak, hogy a koncertek összművészeti eseményekké váljanak?
Régebben, amikor az ének és a szövegek még kevésbé játszottak fontos szerepet a zenénkben, nem úgy, mint manapság, fontosabbnak éreztük ezt a kérdést, hiszen nem frontember-centrikus, énekközpontú zenekarként indultunk, hanem az instrumentális partizenék és a pop-rock egy sajátos mixét adtuk elő. A zenészek és az énekes személyiségének előtérbe helyezése helyett a zene hangulatának és hatásának erősítését, valamint illusztrálását tűztük ki célul. Manapság ez a törekvés kissé háttérbe szorult a zenekarban: változott a zenénk és a felállásunk, Keleti András (énekes-gitárosunk) színpadi jelenléte pedig határozottan elmozdult a hagyományosabb frontember-szerep, a közönséggel való közvetlenebb kapcsolattartás irányába.
Milyen szempontok alapján választjátok ki a vizuális elemeket a fellépések alkalmával?
A megfelelő VJ-brigádot próbáljuk igazából megtalálni, mint amilyen például az Urbanizer Visual, s ha ez sikerült, a tapasztalatok alapján a többit igazából nyugodtan rájuk is bízhatjuk.
Mivel az Enspire külön rovatot szentel a tipográfiának, muszáj feltennem egy kérdést a colorStar logóval kapcsolatban. Hogyan született meg a colorStar-embléma?
A colorStar logói szinte lemezenként változtak, az elsőt még az én ötleteim alapján tervezte Lukács Levente, az akkori grafikusunk. Később a már említett Urbanizer Visual brigád készítette el velünk egyeztetve az aktuális logót, a legújabb, és először majd csak az idei lemezen látható embléma pedig a legújabb zenekari tag, a tavaly csatlakozott Máté Szabi (elektronika) találmánya.
2012-ben jelent meg a legutóbbi albumotok Flow címmel. Szigorú koncepció kialakítása és tudatos tervezés előzte meg a munkát, vagy néhány spontán ötlet is befolyásolta a végeredményt?
Ez is, az is, mint szinte mindig. Mindenesetre tudatosan fordultunk egy új zenekari hangzás, egy új hangulat és érzésvilág irányába, amikor a régire már egy kicsit talán ráuntunk.
Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztátok, hogy ezzel az albummal részben megújulni akartatok, részben új közönségréteget szerettetek volna megszólítani. Mennyiben sikerült megvalósítani az utóbbit? Milyen visszajelzéseket kaptatok a régi rajongóktól?
Az biztos, hogy sikerült megújulni… Sok régebbi rajongónk nem tudott mit kezdeni ezzel az új világgal, szóval ebből a szempontból a megújulás tervét egy kicsit talán túl is teljesítettük. Ahogy telt-múlt az idő, sokuknál szép lassan azért elkezdett működni az új recept, a koncertek és az azóta érkezett internetes — pl. facebookos — reakciók alapján pedig egyértelműen elmondható, hogy sokakat már a Flow album hozott közel a colorStarhoz.
Az eddigi lemezeitek a Periferic Records, a Megadó Kiadó, a NarRator Records és a 1G Records gondozásában jelentek meg. Mi az oka, hogy többször is kiadót váltottatok?
Semmi különös, egyszerűen mindig csak az adott kiadvány szempontjából lehető legelőnyösebb ajánlat alapján választottunk. Tavaly az 1G volt az, amely a lehető legtöbbet volt hajlandó áldozni a zenekar érdekében, és ez egyelőre nem is változott.
Annak idején az első magyar színes televízióról neveztétek el magatokat, a ‘Blind and Deaf’ című számotok viszont bizonyos televíziós műsorok kártékony hatására hívja fel a figyelmet. Valamilyen mértékben küldetésnek tekintitek azt, hogy a számaitokkal reflektáljatok bizonyos társadalmi problémákra vagy az embereket veszélyeztető, manipulatív eszközök létezésére?
Tudatosan nincs ilyen küldetésünk, valahogyan legtöbbször mégis ilyen jellegű témák jönnek elő, főleg Andrásból; ő az első számú szövegfelelős. Valószínűleg a zene hangulata vagy a közéleti témákkal kapcsolatos beszélgetéseink is szerepet játszhatnak ebben.
Tavaly szeptemberben egy videóval jelentettétek be, hogy új dalokon dolgoztok. Hogyan áll most a lemez?
A tervek szerint márciusban megjelenik egy háromdalos EP, előtte pedig egy új klip. Ezek vezetik fel az album májusra tervezett megjelenését. A kiadóval egyeztetve, tudatosan, tervszerűen próbálunk haladni az egész évre vonatkozóan.
Hol és mikor találkozhatunk veletek legközelebb?
Február 8-án az új Gödör Klubban lépünk fel a kétnapos Gödör Karnevál keretein belül a Stukker, a Gypo Circus és a Romano Drom társaságában. Várunk mindenkit sok szeretettel!
Az interjú 2014-ben készült.
