Tipográfia és vizuális kísérletek
Interjú Demeczky Nóra grafikussal
Demeczky Nóra tervezőgrafikust a pozitív visszajelzés mindig alkotásra és minőségre ösztönzi, munkáiban pedig kísérletező kedve is rendre megmutatkozik. Nórát a tanulmányairól, a sikerről és a terveiről kérdeztem, de a SZÍV 17 nevet viselő stúdióról is mesélt nekünk.
Mikor döntötted el, hogy tervezőgrafika szakon tanulsz tovább?
Már érettségi előtt is abban reménykedtem, hogy a MOME-re járhatok egyszer, bár ebben az időszakban még inkább a ruha- és textiltervezés érdekelt. 2009-ben adtam be először a jelentkezésem, akkor 3 szakot is megjelöltem egyszerre (biztosra akartam menni), de végül csak a grafika felvételin jelentem meg. Az első és a második évben sikertelenül jelentkeztem, 2011-ben viszont harmadik próbálkozásra felvettek tervezőgrafika szakra.
Miért a MOME-t választottad?
Régóta nyomon követtem a hallgatók munkáit, ők közelebb álltak hozzám, mint a többi egyetemen végzettek vizuális világa, illetve a Zugligeti úti atmoszféra is vonzó számomra.
A leghasznosabb tanács, amit eddig — az egyetemen — kaptál?
Számomra a legfontosabb tanács az volt, hogy ne higgyem azt, hogy mindent tudok, s folyamatosan fejlesszem magam, ha talpon akarok maradni a szakmában, de maradjak következetes, és ne csapongjak. Az utóbbi szemeszterek kiértékelései, ahová minden tanárunk beült és elmondta a véleményét, szintén hasznosnak bizonyultak.
Hogyan látod, az egyetem felkészít az egyetem utáni létre?
Ha komolyan veszi az ember, akkor mindenképpen: a nagyobb terhelések során tapasztalt pörgés nagyon hasonlít egy keresett szabadúszó munkatempójára.
Ha három szóval kellene jellemezned magad, mik lennének azok?
Kísérletező, intuitív, szerencsés.
Részt vettél egy kísérleti tipográfiai kurzuson, illetve egy-két munkád kimondottan kísérleti, s te magad is a kísérletező jelzőt említetted elsőnek, de mégis mennyire tekinted magad kísérletező kedvűnek?
Nagyon sok személyes projektemnek a kísérlet az alapja. Ha az aktuális munka és a megrendelő ideje is engedi, szeretek kísérletezni, járatlan utakon elindulni. Persze ez nem minden esetben működik, de annál nagyobb az öröm, ha kitalálok valamilyen izgalmas vizuális megjelenést vagy ha olyan eszközt hozok létre, amellyel látványos eredmények születnek.
Több kiállításon, magazinban vagy éppen könyvben mutatták be a munkáidat. Mit tekintesz az eddigi legnagyobb sikerednek? Egyáltalán mit jelent számodra a siker?
Minden megjelenésnek örülök, de nekem az is éppen annyira siker, ha egy megrendelőm beleszeret az általam kitalált koncepcióba, tervezett munkába. Fontos a siker és a visszajelzés, bárkitől is kapom, alkotásra és minőségre ösztönöz.
Milyen típusú munkákat szeretsz csinálni a legjobban, és miért?
A tipográfiai és vizuális kísérletek mellett szeretek arculatot tervezni, rendszerekben gondolkodni, megtalálni azt a forma- és színvilágot, ami az aktuális munkához jól illeszkedik.
Számítógéppel vagy kézzel szeretsz tervezni?
A tervezést mindig ötleteléssel kezdem, ezt általában nem tudom a munkaasztalnál gép előtt ülve. Keresek szálakat, amelyeken elindulhatok, nagyon sokat jegyzetelek, ha tehetem, már a megrendelővel való találkozáskor is, rengeteg füzetem sorakozik a polcon ilyen célból. Ma már nem húzok egy vonalat sem, amíg nincs meg az ötlet, régen ugyanis sokszor beleestem abba a hibába, hogy elkezdtem „pixeleket tologatni”, amikor még semmilyen elképzelésem nem volt, mi lesz a belőle. Törekszem sokat tervezni papíron, de sokszor eljön a pont, amikor gyorsabb és könnyebb a gépet használni, de ekkor már összeállt a terv vagy a rendszer a fejemben.
A munkáid nem ritkán animáltak/kinetikusak. A mozgás közelebb áll hozzád?
Fontosnak tartom az ilyenfajta határátlépéseket, egy grafikus munkáinak nem feltétlenül kell statikusnak lennie, főleg, hogy ennyi interaktív felület vesz minket körül. A mozgókép nagyobb teret ad a vizuális kommunikációra — legyen szó arculatról vagy egy boroscímkéről.
Mesélnél kicsit a The International Kepes Society projekt létrejöttéről?
Példaképemnek tekintem Kepes Györgyöt, az elmúlt években sokat foglalkoztam a munkásságával és a kutatásával, ezért terveztem újra a róla elnevezett társaság arculatát. Kepes életében központi szerepet játszott a fény és a kinetikus művészet, ezért olyan arculatot terveztem, ahol a fény és a mozgás a fő motívum. A weboldalra és az interaktív felületetekre tervezett animációk fontos részei az arculatnak, nyomtatásban és állóképben ezek hosszú expozícióval történő leképezését használtam arculati elemként. A társasággal még nem vettem fel a kapcsolatot, de tervezem a közeljövőben, majd ha kicsit több szabadidőm lesz.
Az utóbbi időben több tehetséges női tervezőgrafikust volt szerencsém meginterjúvolni. Az köztudott, hogy a munkaerőpiacon nem feltétlenül beszélhetünk egyenlőségről a nemeket illetően, a tervezőgrafika esetében szerinted mi a helyzet?
Én a szakmámban nem tapasztaltam ilyen jellegű diszkriminációt, pedig ha úgy vesszük, én kétszeresen is diszkriminálható lehetnék, mert van egy óvodás kisfiam.
Jelenleg min dolgozol?
Több projekt is fut egyszerre: dolgozom egy miskolci étterem, a Dűlő arculatán, egy fiatal producer duó, a GOMA vizuális világának megjelenésén, több kollaboráció is fut Herr Ágival a most induló CUB animációs stúdiónak az arculatát illetően, Ács Alíz Veronika fotóssal egy plakátsorozatot, Filkey Áronnal pedig két esemény arculatát készítjük. De számomra most a legfontosabb munka az augusztus 15-én nyitó saját stúdiónknak, a SZÍV 17-nek a promóciója.
Hogyan tovább az egyetem után?
Mint sok diplomázó én is elkezdtem álmodozni a külföldi munkáról, de engem sok minden ideköt. Továbbá szeretném, ha az itthoni kulturális közeg továbbra is így pezsegne, mint ahogy most, ezért inkább az a tervem, hogy maradok.
Az utolsó szemeszterben született meg egy itthoni stúdió gondolata. Meg is találtuk a nekünk ideális helyet Budapesten a Szív utca 17-ben. Az Architecture Uncomfortable Workshop nevű építész csapattal és 6 grafikussal (Csuport Andrea, Demeczky Nóra, Déri Enikő, Herr Ágnes, Pápay Fanni és Tomasek Péter) működtetjük ezt a stúdiót és bemutatóteret. A debüt nevű bemutatkozó kiállításunkat augusztus 15-én 7 órától tekintheti meg a közönség. De érdemes lesz figyelni a Design Hét programfüzetét is októberben!
Update: Nóra ma már Déri Enikővel alkotja a de_form csapatát.
