Tipográfia minden mennyiségben
Interjú Kókai Gergő grafikussal
A győri születésű Kókai Gergő, aki grafikusi tanulmányait a leicesteri De Monfort Egyetemen végezte, mesél a design és a tipográfia kapcsolatáról, a kinti képzésről, valamint saját stílusának jellegzetességeiről.
Összefoglalnád röviden, hogy mit érdemes elöljáróban tudni rólad? Kérlek, ne felejtsd el megemlíteni, hogy milyen elhatározásból döntöttél úgy, hogy grafikus leszel. Feltételezem, hogy gyermekként valami egészen mást járt a fejedben a jövőt illetően, de javíts ki, ha tévedek!
Bár Kókai Gergelynek hívnak, Gergőként ismer szinte mindenki, mind Győrben, mind a világ egyéb táján, ahol eddig megfordultam. Gyermekkori álomfoglalkozásom talán nem volt soha, bár érdekesnek tartom, hogy az óvónéni édesanyámat komoly megrovásban részesítette, amiért a rajzképességem — állítólag — egyáltalán nem haladta meg az akkori 4–5 éves csoporttársaim által felállított mércét. Középiskolai tanulmányaim során egy évet a Stuttgarttól nem messze fekvő Marbachban, a Friedrich Schiller Gimnázium nemzetközi osztályában tölthettem. Az az év — pontosabban az ottani osztályom évkönyvének megtervezése — tudatosította bennem, hogy mivel is szeretnék fogalalkozni a jövőben.
A De Montfort Egyetemen végeztél graphic design alapszakon. Miért e mellett a felsőokatási intézmény mellett döntöttél? Eleve az Egyesült Királyságban gondolkodtál, vagy egy-két magyar intézmény neve is felmerült akkoriban?
Az angoltanárom ismerősének fián keresztül kerültem Leicesterbe, ő szintén graphic design szakon tanult itt. A németországi évem adta meg a kellő lökést ahhoz, hogy az érettségi után ismét külföldön próbálkozzak. Magyarország meg sem fordult a fejemben.
Kint mi jellemző inkább: egyéni vagy csoportos foglalkozások? Véleményed szerint melyik célravezetőbb?
Ez legfőképp a tantárgytól függ, de az esetek többségében kisebb, 5–6 fős csoportokba osztottak bennünket. Hetente egyszer találkoztunk egy „tutorial” formájában egy „tutorral”, hogy megmutassuk, megvitassuk, ki mennyit s hogyan haladt az adott projekttel. Emellett a gyakorlatibb jellegű órákon — pl. printmaking — egyszer megmutatják a technikákat, majd utána magadra hagynak. Igazán remek módszernek tartom, hogy a munkákat be kell mutatni mások előtt is. Az elején ugyan nehezebben megy talán, de idővel meg lehet szokni, nem beszélve arról, hogy a jövőben rendkívül hasznos lehet az effajta tapasztalat. Egyébként a tanárok jól szemmel nézik, ha a diák a tanórákon kívül is bejár dolgozni, így akár extra segítséget, tanácsot is kaphat tőlük.
El tudnád képzelni magadat egy művészeti kollektíva tagjaként?
El tudnám képzelni magam egy kollektíva tagjaként, de ehhez az kell, hogy kellemesen érezzem magam a csoportban. Ízlés, vélemény, értékrend, háttér miért ne különbözhetnének, hiszen az eredmény annál érdekesebb lenne.
A grafikai tervezés a gyakorlati tevékenységek közé tartozik, de nem árt, ha némi elméleti tudással társul. A grafikusok esetében hogyan néz ki ez az arány?
Nem értek egyet azzal, hogy főleg a gyakorlati tevékenységek kategóriába lehetne sorolni a tervezőgrafikát. Számomra elmélet és gyakorlat ugyanolyan fontos és elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből jó grafikus váljon. Én úgy tekintek erre a bizonyos elmélet-gyakorlat arányra, mint egy folyamatosan változó, feladattól függő értékpár.
A munkáid során honnan merítesz ihletet?
Az esetek többségében, attól függetlenül, hogy kisebb vagy nagyobb projektről volt szó, nagyobb hangsúlyt fektetek a legelső vázlatokat megelőző kutatómunkára; fontos tisztában lenni a kontextussal. Nagyon sokat segít, ha alkalmam nyílik jobban megismerkedni azzal a személlyel/intézménnyel, aki/ami számára az adott munka készül. Bár gyakran előfordul az is, hogy kevésbé meghatározható az ihlet forrása, néha már egy jó zeneszám, egy talált tárgy (pl. egy eldobott tárgy), vagy valakinek a kézírása is meg tudja adni azt a bizonyos kezdő lökést.
Szigorú munkarendben szeretsz dolgozni, vagy inkább a laza, kötetlen beosztásra szavazol?
Nem dolgozok szigorú munkarendben. Bármennyire is szeretném, sajnos nincs mindig úgy, hogy leülök az asztalhoz és alkotok valamit. Néha késő este érkezik csak meg az ihlet, ilyenkor hajlandó vagyok az egész éjszakát átvirrasztani. Ennek az oka talán abban keresendő, hogy jobban tudok koncentrálni csendben, nyugalomban. Ettől függetlenül szerintem tanulható, fejleszthető, hogy ki mennyire eredményes, de azt mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy hogyan tudja kihozni magából a legtöbbet.
Szerinted érdemes akkor alkotni, amikor csak kínkeservek árán halad a folyamat?
Sokszor elég későn veszem csak észre, hogy mennyire nehézkesen döcögök előre. Mostanában kezdtem el belátni, hogy ilyenkor tényleg érdemes felállni az asztaltól, vagy csak szimplán áttenni a széket az asztal másik oldalára (Működik!), rövid szünetet tartani, egyet sétálni vagy egyszerűen mással folytatni, amennyiben nem szorít az idő persze, mivel a határidőket muszáj szem előtt tartani.
Előszeretettel dolgozol tipográfiai elemekkel. Ennek mi áll a hátterében?
Az általános iskola első osztályában haragosan kezdtem az ismerkedést a betűkkel. Utáltam írni, olvasni tanulni. De az évek múlásával egyre többet firkáltam, rajzoltam. Tinédzserkoromban engem is magával ragadott az ún. „graffitiőrület”, ami aztán idővel lecsillapodott, de a betűk azután is a közelemben maradtak. Egyre több „hivatalosabb megbízatást” kaptam, főleg címeket, feliratokat készítettem barátaimnak, iskolámnak vagy egyszerűen csak magamnak. Így kerültem közelebb nemcsak a betűkhöz, de magához a tervezőgrafikához is. Egyetemi tanulmányaim során volt alkalmam jobban elmélyülni a betűk történelmi hátterében, több dolog értelmet nyert, ami mindaddig inkább intuitív módon működött. Ez az tudatos „ismerkedés” még most is tart persze, s remélhetőleg még jó darabig így is marad.
Szerinted miként viszonyul a design a tipográfiához?
Tipográfia és design szervesen összekapcsolódnak. Amióta tervez, alkot az ember, a használati tárgyakra, műalkotásásra, termékekre stb. előbb jelek, majd később betűk kerültek a technika adta lehetőségeknek köszönhetően vésve, faragva vagy 3D nyomtatva. Ugyanakkor fontos nem elfelejteni, hogy a tipográfia önmagában is design: tervezése a jeleknek, betűknek, azok rendszerének és használatának.
A betűk felvehetik a versenyt a képekkel?
Részben azért is kedvelem ennyire a betűket, mivel képek is. De tágabb értelemben véve — szöveg vs. képek — a kommunikáció az egyszerűség felé tendál, fénysebességgel. Azonban nehezen tudnám elképzelni a világot betűk nélkül, szerintem inkább a betű-kép kapcsolata, egymást kiegészítvén lesz az, ami meghatározza majd a jövőt.
Szerinted a grafikus művész vagy kreatív üzletember? Beszélhetünk művészi szabadságról?
A kettőt nehezen tudnám elkülöníteni egymástól. Így vagy úgy, de mindegyik tulajdonság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. A művészi szabadság grafikában talán az egyik legszebb kihívás, hiszen belefuthatunk extrém esetekbe, például egy nagyon makacs csőlátású kliens személyében, mások viszont elég könnyen adnak szabad kezet. Ugyanakkor egy bizonyos fokú korlátoltság mégis kedvezően tud hatni az alkotóra, sőt.
A magad részéről mit tekintesz a legnagyobb sikerednek mind ez idáig?
Angliában és Franciaországban eltöltött három-négy egyetemi évemet tartom összességében az eddigi legnagyobb sikeremnek, ami nemcsak az enyém, de a családomé, a barátaimé és egy-két tanáromé is egyben: nem hiszem, hogy egyedül sikerült volna. Ha konkrét projektet kellene említenem, akkor a De Montfort University 2013-as diplomaosztójának arculattervezését mondanám.
Figyelemmel kíséred a magyarországi design szcénát? Látsz különbséget a magyar és a brit grafikai színtér között?
Sajnos csak az utóbbi időben kezdtem el követni komolyabban. Egyébként egyre gyakrabban figyelek fel magyar nevekre a különböző angliai kiadványokban és az interneten. Néhányuk felé jeleztem már az érdeklődésemet, de szívesen venném fel a kapcsolatot további designerekkel is.
Véleményed szerint hol nehezebb bekerülni a szakmai berkekbe? Itthon vagy kint? Egyáltalán ilyesmiről kell-e beszélni egy grafikus esetében?
Magyarországon kevésbé volt szerencsém belekóstolni ebbe, de könnyen el tudom képzelni, hogy a rendszer hasonló, akármerre is tévedjen az ember. Bár a lehetőségek számát tekintve külföldön elméletileg könnyebb a helyzet, a több lehetőség azonban több lelkes jelenkezővel párosul. Egy biztos, kemény munka, alázat és egy jó adag szerencse nélkül csak az álmodozás marad.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Júliusban diplomáztam, illetve a féléves tervezőgrafikusi gyakorlatomat szintén akkor fejeztem be az egyetem marketing osztályán. Jelenleg Leicesterben élek, de elképzelhető, hogy hamarosan Londonba költözök. Egyre többet gondolkodok egy tipográfiai mesterképzésen, de szívesen szereznék további tapasztalatokat úgy általában a grafikában, így jelenleg munkát keresek. Kis túlzással a világ minden pontjára nyitott lennék.
Originally published at //hypeandhyper.com/tipografia-minden-mennyisegben-interju-kokai-gergo-grafikussal/.
