Építészből grafikus

Interjú Lázár Zsófia ex-építész–grafikussal

Lázár Zsófia 2014 nyarán végzett grafikusként, de előtte évekig dolgozott építészként egy építészirodában. Zsófi bár elég nehezen engedte el az első szakmáját, most mégis úgy érzi, célba ért: manuálisan készít illusztrációkat és weboldalakat tervez, miközben új és izgalmas lehetőségek után kutat. Zsófival még 2014 októberében beszélgettünk.

Miért Másik Zsófi (Illustration)?
Az illusztrációs jellegű munkáimat fémjelzi ez a név. Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, az „egyik” Zsófi építészként dolgozott. Aki rajzolt, az egy „másik” Zsófi volt. De a teljes igazság az, hogy amikor kiállításokon, pályázatokon kezdtem részt venni, gyakran összetévesztettek az írónővel, Lázár Ervin lányával.

Miért akartál váltani?
Nem akartam feltétlenül váltani, de így alakult. A diploma megszerzése után egy építészirodában dolgoztam. Szerettem, de valahogy hiányzott a manualitás, a színek, az anyaggal való kapcsolat. Elkezdtem illusztrációkat készíteni, megtanultam bánni a festékkel, színekkel. Ezt abszolút kedvtelésből csináltam, esténként, hétvégenként. Aztán amikor a válság bekövetkeztével egyre kevesebb munka érkezett, életbe lépett a grafika mint B terv. Beiratkoztam a Budai Rajziskola grafikus szakképzésére, mellette pedig egy könyvesboltban dolgoztam. Én az építész szakmában képzeltem el a jövőmet, nagyon nehezen engedtem ezt el. Sokat fektettem bele, ha nem kényszerülök rá, nem biztos, hogy váltok. Aztán mialatt a grafikus képzésre jártam, volt egy pont, amikor azt éreztem, hogy ez az enyém, sokkal inkább, mint bármi más.

Milyen arányban tanították a manuális és a digitális technikákat az iskolában?
Engem elsősorban a manuális illusztráció érdekelt, emiatt kezdtem el a képzést. Az első két félévben nagyrészt manuális feladatokat kaptunk, az alapozást követő időszakban pedig a tervezésre került át a hangsúly. Az, hogy az ember mennyit és mit tanul egy felnőtt szakképzés keretében, azon is múlik, milyen mélyen érdekli a téma vagy a szakmának melyik ága vonzza. Az iskola adott egy jó alapot, kontrollt, és nagyon ösztönző volt. De újat tanulni folyamatosan lehet. Kell is.

Kizárólagosan manuális munkákat vállalsz el vagy azért digitálisat is?
Ez attól függ, mikor mire van igény. Azért ehhez hozzá kell tenni, hogy ma már majdnem minden digitális, ezért legtöbbször arra van szükség, így sok időt töltök a monitor előtt, viszont a manualitást sem kizárólag úgy lehet elképzelni, hogy „kézzel festett”. A pop-up könyvem például teljes mértékben vektorgrafika, de a végeredmény, maga a könyv, kézi munka eredménye. Itt a papír tulajdonságaival kísérleteztem, azt használtam ki és mutattam be. Az anyagszerűség fontos számomra. A legszebb pillanatok, amikor az addig csak monito­ron látott anyag kijön a nyomdából, papírra kerül, vagy amikor a könyv, a tárgy összeáll.

Mennyire nehéz megtervezni egy pop-up könyvet?
Szerintem nem annyira bonyolult. Sok kísérletezést igényel, ez inkább mérnöki munka. A könyvnél próbál­tam olyan technikákat kitalálni, amit egy gyerek is meg tud csinálni, hiszen alapvetően gyerekeknek szól. Az interaktív ismeretátadásra épült az egész munka, ezt végig szem előtt tartottam.

Mesélnél a projektről magáról kicsit?
Az egész egy CD-borítóval indult, amit a saját zenekaromnak terveztem két évvel ezelőtt. Szerencsére szabad kezet kaptam, így kísérletezhettem. Elsősorban az érdekelt, hogy egy CD-borító hogyan lehet több, mint egy információhordozó és egy jó grafika. Végül egy háromdimenziós szobát terveztem, ami sima origami, persze a hajtogatás egy kicsit trükkös. Nagyon izgalmas felfedező utat tettem meg, több verziót is készítettem, amíg végre megtaláltam azt a módot, ami egyszerű és nem igényel túl sok utómunkát. Szerettem volna, hogy interaktív legyen maga a csomagolás, hogyha kezébe veszi valaki a borítót, abból elkészíthessen egy tárgyat zenehallgatás közben.

A pop-up könyvnél ezt a gondolatot vittem tovább. Egy könyvsorozatot terveztem, amely Magyarország nagytájegységeit mutatja be a kisiskolás korosztálynak. A cél az volt, hogy az ismeretadás játékos, interaktív formában történhessen. Sorra vettem a népművészeti ágakat egy-egy példát bemutatva az adott tájegységről. A grafika absztrakt, a lényeg, a gondolkodásmód bemutatására törekszik. Leginkább egy háromdimenziós ábragyűjteménynek nevezném.

A könyvet is te raktad össze vagy azt rábíztad a könyvkötőkre?
A prototípust én csináltam. Tanultam könyvkötést, de azért ez egy külön szakma, nincs benne rutinom. A második példányt inkább rábíztam valakire. Ez a másodpéldány épp egy utazó kiállításon vesz részt Európában. A Roots of the European Design c. pályázaton indítottam a könyvet még nyáron, amelyen nagy meglepetésemre harmadik helyezést ért el. Ősszel megjárja Ljubljanát, decemberben pedig részt vesz a prágai Design Supermarket keretei közt rendezett kiállításon. 2015-ben Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban mutatják be a munkákat, végül a kiállítás, ha minden igaz, ősszel fut be Budapestre. Hét kelet- és közép-európai ország vesz részt a projektben. A cél, egyrészt, hogy az országok megismerjék egymás vizuális kultúrájának a gyökereit, másrészt, hogy ösztönözzék a kortárs tervezőket arra, hogy merítsenek a népművészet formakincséből és a hagyományos kézműves mesterségekből.

Menned is kell majd Ljubljanába vagy csak a könyv utazik?
Érdemes lenne, hiszen, ha jól tudom, workshopokat és szemináriumokat is szerveznek. Gondolkodom rajta, hogy utazzam én is, bár nem biztos, hogy bele fog férni az időmbe.

Jelenleg otthonról dolgozol?
Június végén végeztem alkalmazott grafikusként, tehát igazából most még minden nagyon változékony, a munkakörülményektől kezdve a megbízásokig. Már a vizsgamunkáim készítése közben otthonról dolgoztam, ami nekem bevált. Most Szentendrén dolgozom egyedül, továbbá próbálok munkakapcsolatokat kialakítani. Lehetőleg minél több mindent Szentendrén szeretnék megoldani, de azért az sem hátrány, hogy Budapest ilyen közel található.

Hogyan néz ki egy munkanapod?
Általában előző este megtervezem a következő napot. Több párhuzamosan futó feladatot kell menedzselni, ez nem könnyű. Nem nagyon tudom letenni este sem a munkát, ez az otthoni munkahely hátránya. Hétvégenként általában a saját terveimmel, ötleteimmel foglalkozom, ha jut rá időm, ez már a szórakozás… Egy képzésre is járok ismét, ezt is bele kell illeszteni a heti rutinba. Viszonylag rugalmasan dolgozom, de mindig annyit, amennyi időt az adott munka igényel. Egy weboldal készítésébe például nagyon bele tudok merülni, az annyira „gépi” munka, hogy szinte megszűnnek a napszakok.

Mi jelenti a legnagyobb kihívást egy weboldal tervezésénél? Mi az, amit nem szeretsz benne pl.?
Grafikusként a legnagyobb kihívás a programozás. A weboldal egy praktikus dolog, legalábbis én úgy tekintek rá. Ami nekem leginkább hiányzik a weboldal készítésénél, az az anyag. A papíron megjelenő festék vagy nyomdafesték. Szeretem csinálni, viszont azt még jobban szeretem, ha anyaggal találkozom munka közben. Előfordul, hogy a weboldal tervezésébe is belekerül matéria, próbálok valami ilyesmit belevinni, ha van rá lehetőség. Kevésbé szeretem a virtuális dolgokat.

Nem rossz egyébként egyedül dolgozni, nem igényelnéd mondjuk, hogy legyen ott még egy ember legalább vagy egy kisebb csapat, akivel konzultálni tudnál a munkáidról?
Ezen gondolkodtam, igen. Amikor építészként dolgoztam, ott alapvető volt a csapatmunka, nem is működik másképpen. A grafika egyedül is működik, de jó időnként átbeszélni másokkal a munkákat. A feladat típusától függ. Egy-egy projekt erejéig szívesen dolgoznék másokkal.

Mindig készítesz vázlatot vagy valamikor csak elkezded az illusztrációt és engeded, hogy alakuljon?
Digitális illusztrációknál készítek manuális vázlatot. Manuális illusztrációknál olyan megoldással dolgozom, amely magában foglalja a vázlatolást is. Kompozíciós vázlatot szoktam készíteni előre, leginkább akkor, ha összefüggő képsort festek. Legtöbbször akrillal dolgozom. Rétegeket festek egymásra, így a legalsó — általában ceruzás — vázlatréteg akár teljesen el is tűnik a végére. A Szentendre útikönyv, amely eredetileg vizsgamunkának indult, valójában monokróm tusrajz. Darabokban rajzolom meg, utána rakom össze és színezem digitálisan. Az olyan technikákat szeretem, ahol van lehetőség korrekcióra. Ha könyvön dolgozom, ahhoz makettet készítek, amelybe be lehet ragasztgatni a szöveget, a kompozíciós vázlatot, jegyzetelni lehet bele. Így átláthatóvá válik az oldalak sorrendje, könnyeben komponálok, variálok. A makett nem hátrány, ha valami trükkös megoldást használ az ember, később a nyomda helyzetét is megkönnyíti.

Hány projekten dolgozol egyszerre?
Ez nagyon változó. Vannak nagyon gyors munkáim, és hosszú távú együttműködések is. Főleg tervezési munkáim vannak, kiadványok, weboldalak. Két könyvön is dolgozom, és ha akad egy kis időm, akkor a saját terveim is előkerülnek a fiókból.

Ha nincs ihleted, akkor mit teszel? Vagy ilyen nem szokott előfordulni veled?
Nem emlékszem ilyenre. Vagyis nem tudom, hogy ehhez ihlet kell-e, attól indul-e meg a munka. Hogy mi van az ötlet előtt vagy mi kell az ötlet megszületéséhez? Van olyan típusú feladat, ami hosszabb időt igényel, egy-két álmatlan éjszakát és sok türelmet, mire összeáll a koncepció. Én elég hasonlóan gondolkodom a grafikában és az építészetben. Amikor egy koncepciót dolgoz ki az ember, ahhoz elég sok előzetes ismeret szükséges. Tájékozódni kell az adott témáról, a helyszínről, a feladatról. Minél több információt és benyomást be kell gyűjteni, aztán azokat rendszerbe rakni, és megtalálni a legjobb választ a feladat által felvetett kérdésre. Még egy színkompozíció keresésére is igaz, hogy az ember addig elemzi a kérdést, amíg lehetséges. Hogy ebbe belekerül-e valahol az ihletnek nevezett megfoghatatlan valami, azt igazából nem tudom. Én próbálok az illusztrációban és a grafikában is következetes lenni, ami szerintem fontos, mert ez tervezés. Szoktam inspirálódni, figyelem a trendeket, elengedhetetlen, hogy az ember kövesse, mi történik a világban. Érdekel, másokat mi mozgat meg, mások milyen kérdéseket kapnak és milyen feleleteket adnak.

Vannak példaképeid?
Nem nagyon, nekem az építészet területéről sem voltak, nem hiszek ebben igazából. Idegen tőlem az, hogy példaként tekintsek valakire, valakinek a munkásságára. Ez nem azt jelenti, hogy ne nyűgözne le például Wes Anderson vagy Jon Klassen világa, de példát nem állítok magam elé, viszont életrajzokat szívesen olvasok. Sok velem vagy a szakmámmal kapcsolatos kérdésre más területről, akár színházelméleti írásokból vagy rendezők, zenészek önéletrajzából érkezik valami, amit hasznosítani tudok. Nagyon furcsa helyekről kap az ember választ néha. Nekem bevált, hogy nem a saját szakmámon belül keresem a válaszokat vagy az irányokat, hanem egy másfajta területen találok olyan gondolkodásmódot, amiről úgy érzem, hogy összhangba lehet hozni az enyémmel.

Főként Magyarországra dolgozol vagy azért külföldi ügyfeleknek is?
Főleg Magyarországra, de vannak külföldről is megbízások. Publikáció céljából is kerestek már meg külföldről, időnként érkeznek pályázati meghívások is.

Milyen instrukciókkal keresnek meg?
Tervezési munkáknál a legszerencsésebb, amikor a munkáim alapján keresnek meg, így viszonylag könnyen megy a közös munka, hiszen szinte rám szabták az instrukciókat.

Az alkalmazott művészet mellett egyéb művészi ambícióid nincsenek, teszem fel a művészeti esztétikum miatt festeni?
Azt hiszem, én az alkalmazott művészetben vagyok jó. Világéletemben feladatokat oldottam meg. A középiskolában kezdtem matekfeladatokkal, majd építész szakos hallgatóként, építészként folytattam épületekkel. Szerintem ez alkati kérdés. Nekem szükségem van keretekre. Amikor saját ötleten dolgozom, akkor is egy feladatot körvonalazok magamnak. Ha illusztrációról van szó, a szöveg a keret. Elindít egy gondolatot, amelyre valamiféle képi választ kell adni. Az is érdekel, hogy egy illusztráció milyen felületen állja meg a helyét. Képként a falon vagy könyvben, de akár weboldalon, boroscímkén, CD-borítón stb. Engem eleve a könyv mint tárgy érdekel. Gyakorlatilag már évek óta temetik a papír alapú könyvet, de nekem az anyag (a papír) fontos, tehát maga a kézzel fogható tárgy. Azt keresem, hogy tud a könyv újat, valami izgalmasat mutatni. Érdekel a nyomdatechnika is mint olyan. A hosszabb távú terveim közt szerepel, a letterpress és a risograph kipróbálása. Az előbbire mondhatjuk, hogy egy már csak nyomokban létező kisiparos mesterség, az utóbbi pedig egy növényi alapanyagokat használó környezetbarát nyomtatási eljárás. Ezek nagyon izgalmas lehetőségek számomra.

Fontos megtartani a manualitást, illetve a könyvnek a funkcióját és annak a alternatíváit keresni, nekem mindhárom vizsgamunkám erről szólt. A Szentendre útikönyv is e gondolkodásmód mentén született meg, a régi kaland-játék-kockázat könyvek mintájára, amelyek már harmincéves múltra tekintenek vissza, bár nálunk csak az 1980-as években jöttek divatba. Ezek olyan fantasykönyvek, amelyekben nem folytonosan megy a szöveg, tehát nem egymás után jönnek a fejezetek, hanem vannak történetszakaszok. Egy-egy fejezet végén eldöntheted, hogy jobbra vagy balra mész, bemész egy kamrába, megharcolsz egy trollal vagy mocsári gyíkkal, majd a döntésednek megfelelően irányít a könyv a következő fejezetig. Tulajdonképpen ezen az elven építettem fel az útikönyvet. A városban elindulsz egy bizonyos pontról, a következő sarkon vagy téren pedig eldöntheted, hogy merre tovább, így a könyv követi a te útvonaladat és nem te az övét. Végül is ez is egy alternatív működése a könyvnek. Hasonlóan működik, mint egy városnéző applikáció.

Olyasmi, mint az online szerepjátékok, igaz?

Olyasmi, igen, csak papír alapon. Az a jó benne, hogy így is működik.

A magyar illuszrációs szcénáról mi a véleményed? Mondtad, hogy figyeled a trendeket…
Léteznek nagyon jó kiadványok, ha könyvekre gondolok, talán leginkább a kis kiadók azok, akik mernek újítani. Azt nem tudom megállapítani, hogy mutatnak-e bármiféle magyar jellegzetességet. Ha az ember nemzetközi szinten nézelődik, akkor azért az egyes területek sajátosságait felismeri. Nagyon szeretem a svájci és a spanyol illusztrátorok munkáit, vagy egy iráni származású lány alkotásait is. A külföldi munkákon fel lehet fedezni az ottani jellegzetességeket, s gondolom, hogy külföldi szemmel ez a magyarról is elmondható, de belülről ezt nem tudom megállapítani.

Ha most megkeresnének egy építészeti projekttel, igent mondanál?
Grafikusként szívesen részt vennék ilyen projektben, vannak közös területek. De azt kell, hogy mondjam, sose lehet tudni. Nagyon szeretem a grafikus vonalat, kezdem magam otthon érezni benne. Jó, hogy Szentendrén élek és dolgozom, hogy egy kicsit lokálisabb lettem. Most valahogy elkezdett körülöttem mozogni minden. Megpróbálom megragadni a lehetőségeket, és bőven vannak még megvalósításra váró terveim. Azért az sem zárom ki, hogy valamikor építészként fogok dolgozni, de egyelőre szeretném erősíteni azt a vonalat, amit most csinálok, mert úgy érzem, ez visz előre.

Követed azért még, hogy mi történik az építészet világában?
Valamennyire követem, azért ezt az ember nem tudja csak úgy letenni. Nem lehet úgy hátrahagyni, innen az ember hoz egyfajta gondolkodásmódot és tudást. Nem tudom, hogy bármit hátra lehet-e hagyni teljesen. Az építészet a részemmé vált, és most is hat rám, ahogy gyerekként a népzene, középiskolában a matek, még ha jelenleg nem is ez a fő irányvonal.

Honlap
Behance

Originally published at //hypeandhyper.com/epiteszbol-grafikus/.